Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

238 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. viszonyait és körülményeit? Részemről ajánlom a szakasz elfogadását. (Élénk, hosszan tartó helyeslés). Elnök: Mielőtt a kérdést feltenném, méltóztassanak meghallgatni az elleninditványt. Gullner Gyula jegyző (olvassa az indítványt.) Elnök T. ház! A kérdés a következő: elfogadja-e a t. ház a 20. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A többség elfogadja s e szerint az elleninditvány mellőzve van. [3.] Főrendiház tárgyalása. (1878. febr. 20.) Halálbüntetés. Vay Miklós b. koronaőr: Nmélt. eln. úr, m. för.! Meg fogják a m. för. engedni, hogy hozzászólhassak én is az előttünk fekvő nagyfontosságú tárgyhoz, s megbocsátják, ha igénytelen előadásomon azon idők emléke is keresztülvonuland, melyek alatt élénkebben kezdett hazánk egy büntető törvénykönyv létrehozásával foglalkozni, annyival inkább merem pedig ezt reményleni, mert hiszen az akkor történtekről, mert bennök élt s működött egyik, bár ha legszerényebb tényező, e teremben ma már csak is mi ketten egy igen tisztelt barátommal, báró WENCKHEiM-mal tanúskodhatunk. Tudva lehet ugyanis mindnyájunk előtt, hogy az 1791 -ik s 1827-ik sikertelen kisérletek után az 1843-ki országgyűlés újból s ekkor már egész erélylyel fogott hozzá egy büntető törvénykönyv készítéséhez, hogy e czélból mind a két ház tagjaiból alkotott bizottságra bizá annak kidolgozását. Már ezen országos bizottság kebelében is behatólag tárgyaltatott a halálos büntetés kérdése s annak tagjai érett megfontolás után majdnem egyhangúlag oda nyilatkozának, hogy annak rendszeres kellő bűnvádi eljárás és czélszerü börtönrendszer kíséretében életbe lépendő bűntetötörvénykönyvben hely sem adathatik. Mert hiszem, azt senki közülünk kétségbe nem vonta, hogy valamint egyes embernek szabad azon egyént, ki öt gyilkolási szándékkal megrohanja, életétől megfosztani azon esetre, ha saját éltének megmentése más módon nem lehetséges, moderamen inculpatae tutelae; úgy jogosan tehet hasonlót az állam alattvalóival, mihelyt semmi más uton nincs többé hatalmában fenmaradását biztosithatni, például háború vagy lázadás eseteiben; de hogy hasonló rendkívüli, nevezetesen a lázadások eseteinél használni szokott fegyveres erő alkalmazása közben megtörténhető halálesetek nem tekintethetnek halálos büntetéseknek, a dolog természetében fekszik. Az országos bizottság épen emiitett véleményét csakhamar a Kk. és Rr. háza nagy többsége is magáévá tette, és ily előzmények után nem csekély volt valószínűsége annak, hogy ha egyszerre nem is, de néhány üzenet váltása után, a főrendek is hozzájárulandanak ahhoz. Azonban közbejött, részben az országgyűlésen kivűl s a mai eshetőséggel is kapcsolatban állított okok meggátlák a mondott törvénykönyv további tárgyaihatását, következőleg a halálos büntetés kérdése sem intéztethetett el többé, s igy az jövőre is fel lön tartva törvényeinkben jelzett, s pedig a mint tudjuk, elég számos esetre. És ime, 35 hosszú évnek kellé letelnie, hogy a félbeszakadt, azonban ma már vége felé siető s kétségtelenül kívánt eredményre vezető tárgyalások fonala újból felvétethetett; és hogy ez megtörtént, hazánk összes lakóit hálára kötelező érdeme magas kormányunknak; mert hiszen ebbeli elhatározásának köszönhető, hogy a tisztelt képviselőház elkészitheté a tudomány emelkedett színvonalán álló, az egész tudós és müveit világban eddig is már figyelmet gerjesztett s mint magunk is örömmel constatálhatjuk, teljes magasztalást érdemlő jelen remekmüvét, mely a nélkül, hogy lemásolása lenne az időközben keletkezett nagyszámú codexeknek, ezen Európaszerte legjobbaknak elismert elvekre van fektetve, sakként alkalmazva saját viszonyainkra; egy szóval az egész munka hangosan dicséri mestereit s