Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. II. Fej. 7. §. Min. ind. A kiüb. tárgyalása s jelentése. A képvh. tárgyalása. 201 melyben a külföldön tartózkodót hazája külföldön is részesiti. De ezen indok nem igazolja a kérdéses rendszabályt, mert a külföldön tartózkodó saját hazája részéről, büntetőjogi védelemben nem részesittethetik; a hazai állam nem lévén képes a külföldön tartózkodó alattvalójának személye vagy vagyona ellen elkövetett sérelmek miatt saját törvényeit hatályra emelni, sőt e tekintetben az idegen azon állam oltalma alatt áll, a melynek területén tartózkodik. Az egyetlen indok e szabály igazolására: a hűségi kötelék, mely nem szűnik meg a külföldi tartózkodás által, mely kiséri az alattvalót mindenhová s melynek követelményei reá nézve törvények maradnak mindenhol és mindaddig, mig nem szűnik meg azon állam honosa lenni, melyhez születés vagy honosítás, vagy az ezzel egyenlő hatályú tettleges viszony folytán tartozik. Kétségtelenül szembe ötlik, hogy ezen indok csak a 8. §. első bekezdésében meghatározott föltétel alatt birhat érvénynyel, s nem terjed ki az azon szakasz második bekezdésében meghatározott esetre. Ezen pont aláveti az abban megjelölt bűntettekre nézve a külföldön levő külföldieket is a magyar törvény rendeletének; szabályul állítván fel, hogy azon külföldi, a ki akár hazájában, akár más a magyar állam területén kívül eső országban, a magyar állam ellen felségsértést, hűtlenséget vagy lázadást követ el? úgy szintén, a ki a XI. fejezetben körülirt pénzhamisítás bűntettét követi el, épen úgy fog büntettetni, mintha a magyar állam alattvalója volna. E szabály mellett, mely egyébiránt a civilisált világ valamennyi büntető törvénykönyveiben feltalálható, igazolásul csak egyetlen ok szól, és ez a kényszerjogban találja kifejezését. Egyik állam sem védelmezi saját törvényei által a másiknak lételét és fennállásának feltételeit, legalább nem védelmezi azt oly hatálylyal> hogy e védelemben biztosítva látná magát a külállam, a többi államok alattvalói által ellene intézhető merényletek ellen. A külföldi elkövethetne tehát ellenünk felségsértést, lázithatna államunk, alkotmányunk, önállásunk és területünk ellen a nélkül, hogy e miatt a büntetés veszélyének ki lenne téve. Mindezért a külföldi nem volna felelős, sőt ha a merénylet folyama alatt, vagy azután az általa megtámadott országba jő (föltéve, hogy a külföldön megindított merényletre vonatkozólag itt semmit sem cselekszik) az állam, bár az ö területén és hatalmi körében tartózkodik, vele szemközt mégis tehetetlen lenne. Ily helyzetet nem tűr és nem fogad el egyik állam sem. Az ellen, a ki valakinek személyiségét megtámadja, a megtámadottat az önvédelem joga illeti. A megjelölt cselekmények által az állam személyisége támadtatik meg, e támadás ellen joga van a megtámadottnak magát oltalmazni; sőt e joga, önnönmaga és alattvalói iránti elengedhetlen kötelességgé válik, bárki legyen a megtámadó, akár saját alattvalója, akár külföldi. A jog, melyet ily esetben igénybe vesz az állam, s melyet magának törvényeiben fentart, az önvédelemnek kény szerjoga. „azon magyar honos". Ez a 7. §. szerint azt jelenti: mindenik magyar államalattvaló. Az állam elleni bűntettekre vonatkozólag azonban, a viszony Horvát- és Sziavon országokkal külön lesz szabályozandó. A büntető törvényhozás és a törvénykezés a társországokat feltétlenül illetvén, szükséges, hogy az állam elleni, tehát mindkét részt megtámadó merényletek ellen egyenlő törvények által, s a törvény egyező alkalmazása által kellő 26