Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. II. Fej. 5. §. — Ministeri indokok. A kiüb. tárgyalása. Képv.-ház tárgyalása. 191 2. az államszerződések által biztosított consuláris jurisdictio más államok területén. A jurisdictio gyakorlása tekintetében különbség van a hadi és a kereskedelmi tengeri hajók között, még pedig mind a „jus gentium", mind pedig a közös monarchiához való viszonyunk tekintetében. A hadi hajón, annak személyzete s a rajta levő tárgyak fölött ugyanis, a tengernek a parti állam hatósága alatti részeiben is, sőt a kikötőkben is, azon állam gyakorolja a büntető jurisdictiót, a melynek lobogóját viseli a hadi hajó; mig ellenben a kereskedelmi hajó személyzete fölött csak a nyilt tengeren, s illetőleg az ott elkövetett cselekmények miatt illeti a hatóság azon államot, melynek lobogóját a hajó viseli. Ez a nemzetnek joga szempontjából megfigyelendő különbség. A mi pedig a monarchia két részét illeti: a hadi hajókat illetőleg, a btkv. hatálya szempontjából kérdés nem foroghat fenn, mert a hadi hajón a katonai törvények lévén hatályban, a kérdés e körülményben találja megoldását. Másként áll azonban az ügy a kereskedelmi hajókra nézve. Ezek lobogója nem kizárólag magyar, a lobogó által tehát csak a más államok iránti helyzet van megoldva; a köztünk és a monarchia másik fele közötti viszony azonban, s ezzel azon kérdés, hogy melyiknek törvényei uralkodnak a nyilt tengeren uszó kereskedelmi hajón ? a lobogó által nincs elintézve. Ezen viszonylatában a kérdést nem is a lobogó, hanem a lajstromozás ténye oldja meg. A hajó nemzetisége a lajstromozás által nyeri megállapítását, s igy kétségtelen, hogy a magyar tengerészeti hivataloknál belajstromozott kereskedelmi hajók, magyar hajóknak tekintendők; s hogy ezeken, midőn a nyilt tengeren vannak, a hatóságot a hajó kapitánya vagy helyettese, mint a magyar állam közegei, a magyar állam nevében, s az ettől nyert hatalomnál fogva gyakorolják. E hajókra s az azon létező személyekre vonatkozólag tehát minden oly büntetendő cselekményre nézve, mely a nyilt tengeren követtetik el, melyre nézve tehát nem a parti államot illeti a hatóság, a magyar törvények, s igy a magyar büntető törvénykönyv kötelező ereje már az okból sem lehet kétséges, mert az 1868-ik XXX. t.-cz. 9-ik §-a szerint a tengerészeti ügy a közös törvényhozás körébe tartozik. A consulsági birói hatóságot illetőleg, szintén nem lehet kérdés, hogy a magyar államnak az úgynevezett Levantében létező alattválói, a magyar büntető törvénykönyvnek vannak alárendelve; ez annál kevésbbé kétséges, minthogy azon magyar honosok, a kik ezen területen büntettet követtek el, a fenálló gyakorlat szerint eddig is hazájuk bíróságai elé állíttattak, s cselekményük fölött az e hazában hatályban levő törvények szerint a hazai hatóságok ítéltek. Ez azonban csak a bűntettekre vonatkozott, s nem terjedett ki a vétségekre és a kihágásokra, melyek elkövetésének esetében a consulságoknál gyakorlatban levő törvények alkalmaztattak a monarchia mindkét államának alattvalóira. A büntető törvénykönyv létrejötte esetén, ezen kérdés is végleges szabályozást nyerend, s minthogy a consuláris jurisdictionak, a két állam alattvalói honossága szerint,- külön törvények szerinti gyakorlása iránt az igazságügyministerium és a közös külügyministerium között az elvi egyetértés még 1870. évben constatáltatott: a külön intézkedés tárgyát csak azon módozatok képezendik, melyek a