Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

188 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. kötvén: ezen elv szoros alkalmazásából az következnék, hogy a magyar honos, a ki külföldön bármely, a jelen törvény által büntetendőnek nyilvánított cselekményt követ el, habár azon cselekmény ott, a hol elkövettetett, nemcsak nincs tiltva, hanem az ott szokásos cselekmények közé tartozik; mindazonáltal hazajöttekor büntetés alá lenne vonandó. Gondoljunk például az ázsiai népek és törzsök szokásaira ; gondoljunk azon cselekményekre, melyeknek büntethetősége a mi climaticus vagy ethnographiai, vagy műveltségi viszonyainktól van föltételezve; például a 224-ik §-ban meghatározott bűntettre és vétségre; gondoljunk a csalás bűntettére, ha a mi törvényünk szigorú határozványait akarnók alkalmazni oly esetre, mely Európán kivül, oly területen történt, mely az úgynevezett „üzéri ügyességet" a mi felfogásunk szerint szükséges korlátok közé nem szorítja. III. A bővebb foglalkozás az internationalis jogtan ide vonatkozó tételeivel, a jelen munka feladata által ki van zárva; csak röviden érinthető meg, hogy a mint sem az egyik, sem a másik elv nem felel meg az állam jogos feladatának, úgy azok egyike sem vált kizárólag alkalmazhatóvá azon hozzáadások vagy módosítások által sem, a melyek által a legkirívóbb következmények elhárithatóknak tartattak. így például a territorialitas elvének azon fogalmazásához, hogy mindenik állam kizárólag maga lévén jogosítva a területén megállapított jogrend megsértése miatt büntetni; s hogy e kizárólagos hatóságának más állam általi gyakorlása, habár ez állam a bűntettes hazája volna is, azon állam souverainitásának bitorlását képezi, a melynek területén a cselekvény elkövettetett: az ezen fogalmazáshoz hozzáadott azon toldalék, mely szerint a bűntettes hazája jogosítva van ugyan a külföldön büntettet elkövető alattvalóját megbüntetni, de midőn ezt teszi, ezen hivatásában, mint azon állam mandatariusa jár el, melynek területén a cselekvény elkövettetett, s mely ez okból egyedül tekinthető megsértettnek: e hozzáadás a territoriális elvhez nemcsak önkényszerü vegyitéket képez, mely egyátalán nem foglaltatik az elvben, s nem is származhatik abból, hanem ezen fölül, a valónak meg nem felelő fictio által sarkaiból helyezi ki magát az elvet. Hogy meghatalmazott létezzen, meghaíalmazónak kell léteznie. Miként igazolható az imént megjelölt, önkényileg alkotott föltevés oly esetben, melyben az állam, a melynek területén a cselekmény elkövettetett, nem hivja fel a büntető hatalom gyakorlatára a tettes államát? Miként igazolható a területi elv szerint a bűnvádi eljárás, különösen azon esetben, ha a tettes büntetlensége, épen érdekében áll azon államnak, a melynek területén a cselekmény elkövettetett? Módosíttatott a területiség elve a haza iránti kötelességek ellen külföldön elkövetett merényletekre nézve, a hűségi kötelék eszméje, és ennek folyományai által; ámde ez is csak azt mutatja, hogy az elv saját fentarthatására nézve egy másik, tőle egészen J idegen elvre szorul, vagyis, hogy az elv, mint olyan egymagában nem tartható fenn. A mi különösen a hűségi kötelességet illeti, a honpolgár nemcsak az állam politikai intézményei, hanem az állam minden törvénye iránt hűségre lévén kötelezve, ebből az következik, hogy ezen módosítás is magát az egész elvet szünteti meg, s elfogadásával tulajdonképen a személyiség elve jutna átalános érvényre.