Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. II. Fej. — Képvh. tárgyalása. Ministeri indokok. 187 tosságának megzavarása által jelentékeny kárt okozott, ha sikerül neki azon helyről, hol a büntettet elkövette, büntetlenül megszökni, s a magyar állam területére jutni, a melyet megkárosított, itt nem vonható büntetés alá azon merénylet miatt, melyet habár külföldön, de épen Magyarország ellen, ennek hitele ellen követett el, s azon károkért, melyeket a hamisítványok forgalomba hozatala által másoknak okozott. Egyik állam sem lévén hajlandó elfogadni oly elvet, mely őt hivatása f teljesítésében, valamint önvédelmében is akadályozza: ez okból a területiség elmélete, melyből mint a kiemelt folyományok mutatják, épen ez következnék, egyik állam által sem ismertetik el az internationalis büntető jog kizárólagos szabálya gyanánt, még maga Anglia által sem, mely e tekintetben a legszűkebb korlátokat vonja. Ha a magyar honos néhány lépésnyire a magyar állam határaitól valakit orozva meggyilkol, és a tett elkövetése után hazájába visszajö: erkölcsileg lehetetlen, s az állam hivatásával, jellemével összeegyezhetetlen volna, hogy a gyilkos itt biztos menedéket találjon a büntető igazság ellen, s hogy a haza határköve egyrészről oly gátot képezzen, melyen az igazság nem léphet át, másrészről pedig oly védfalat, mely a gonosztevőket gonoszságuk következményei ellen oltalmazza. — Nem fogadhat el az állam föltétlenül oly elvet, mely lehetetlenné teszi, hogy az ö léte és intézményei ellen, habár külföldön, forradalmat merénylő külföldit megbüntethesse, s mely azt követeli tőle, hogy büntetlenül hagyja az ő területére érkezett azon külföldit, a ki, habár külföldön, fellázította polgárait hazájuk intézményei és alkotmánya ellen, fegyvert szerzett a lázadóknak a végett, hogy a terület integritását erőszakkal megtámadják, s annak másik állam területéhez kapcsoltatását fegyverrel eszközöljék ki. Mindkét esetben a büntetlenség lenne a merev territorialitás elvének szükségszerű következménye; mert, habár az első esetben fenmarad a lehetőség, hogy saját alattvalóját megbüntetés végett kiadja az állam azon terület büntető hatalmának, melynek az megsértette jogrendét, s mely a territorialitásnál fogva egyedül lenne jogosítva azt megbüntetni: mindazonáltal ezen mód csupán theoreticai expediens, mert saját alattvalójának kiadása, az állam önállóságának, s>őt becsületének is megsértését képezvén, s ezen felfogás az egész művelt világ felfogásában gyökerezvén, nem találkozik oly ország, mely egy theoria következményeinek megmentése végett, ezen módot, saját alattvalójának kiadását, gyakorlatilag alkalmazásba vegye. A másik esetet illetőleg pedig, minthogy a mi állami intézményeinknek s területünk épségének oltalmára nem terjednek ki a külföldi büntető törvények; sőt bizonyos körülmények közt a merénylet szítása épen a külállam érdekében állhat: a merev területiség folyománya az lenne, hogy a tettes nem büntettetik a sértett állam által, habár ennek hatalmi körébe jut; mert a cselekmény külföldön követtetvén el, a megbüntettetés jogosultságát kizárja a territorialitás elve; de nem büntettetik saját állama által sem, mert ennek törvényeit nem sértette meg. Folyománya lenne tehát a territorialitás elvének: a mi államunk szabad megtámadhatása bármely külföldi által, a büntetés félelme és veszélye nélkül. II. De nem fogadható el kizárólagos elv gyanánt a személyiség elve sem; mert ez a hazai büntető törvények kötelező erejét mindenik honos személyéhez