Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

186 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. gásom szerint a logikai következetesség ellenére. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassék a külön fejezetet ezen czímmel megtartani. Elnök: Méltóztatott hallani a módositványt, mely szerint Zay képviselő ur az első és második fejezetet egyesíteni kívánja s e szerint a második fejezet czímét kihagyatni óhajtja. Méltóztatnak-e elfogadni a második fejezet czímét úgy, a mint van. (Elfogadjuk.) A ház a második fejezet czímét elfogadja. [2.] Ministeri indokok a II. fejezethez. Sem a „territorialitas", sem a „personalitas" elve egymagában nem képes kielégitőleg meghatározni az állam büntető törvényei hatályának terjedelmét a terület s a személyek tekintetében. Annyi bizonyos és senki által sem vonatik kétségbe, hogy mindenik állam joggal bir, a saját területén elkövetett büntetendő cselekmények tetteseit, ha azok az ö hatósága alatti területen léteznek, saját törvényei szerint, és saját közegei által büntetés alá vonni, habár azok külföldiek volnának. De a területiség elvének ezen formulázása, mint ez első tekintetre szembeötlik, nem elegendő az állam büntető törvényei hatálykörének megjelölésére. Ezen elv szerint ugyanis az állam büntető hatósága, csupán az ö tetületén elkövetett büntetendő cselekményekre, s egyszersmind az eljárás megindításakor azon állam területén létező egyénekre lévén korlátozva: több oly hézag marad betöltetlenül, melyet az állam törvényei intézkedések nélkül nem hagyhatnak. Joga van-e az államnak saját alattvalóját megbüntetni, ha ez nem az ö területén, hanem külföldön követett el büntettet, s a bűntett elkövetése után, mielőtt azért bűnhődött volna, hazájába visszatért? Joga van-e az államnak megbüntetni azon külföldit, a ki egy másik állam területén büntettet követett el, s onnan büntetlenül menekülvén, az ő területén tartózkodik ? Melyik állam törvényei szerint ítélendő meg a külföldön elkövetett cselekmény bűnössége, s állapítandó meg a büntetés? Ezen három főkérdés, melyek mindegyikéből szintén több vagy kevesebb kérdés bontakozik ki, a fentebbi körvonalozással nincs elintézve. I. A szorosan vett területiség elve, vagyis azon megszorítások, melyek abból következnek, azon jogi szempont által indokoltatnak, hogy a külállam területén elkövetett cselekmények miatti felelősségre vonás, bárki legyen azok elkövetője, s bármi lett légyen a cselekmény objectuma, beavatkozást képez egy másik független és souverain állam hatósági körébe, minthogy az ennek területén történtek miatt egyedül csak ezt illeti a hatóság joga. Indokoltatik ez az által is, mert azon állam, mely a másik állam területén történtek miatt valakit felelősségre von. mint mondatik, saját területének határain túl terjeszti ki hatóságát, s illetőleg a másik államban, vagy a másik államra vonatkozólag gyakorol souverainitást. Ebből azt következik, hogy a bűntett által megtámadott állam saját alattvalóit sem vonhatja felelősségre, ha azok külföldön hazájuk ellen felségsértést vagy hűtlenséget, vagy pedig bármely más, hazájuk büntető törvényeibe ütköző cselekményt követtek el. Következik továbbá, hogy azon külföldi, a ki például a magyar állam ellen külföldön követett el felségsértő cselekményt, vagy a ki a magyar állam pénzeit és értékpapírjait külföldön meghamisítva, ezek hitelében forgalmuk biz-