Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. I. Fej. 2. §. Ministeri indokok. A kiüb. tárgyalása és jelentése. 181 hasonló cselekmény, mely a hatályban lévő törvény szerint büntettet képez, a jelen törvényjavaslat szerint büntetlenné válik. Kérdés támadhat, hogy ki van-e zárva az enyhébb törvény alkalmazása, ha annak hatályba lépte előtt az első bíróság már elitélte a vádlottat, de ítélete még nem emelkedett végérvényre ? A törvényjavaslat szavainak értelme ily megszorítást nem enged meg, mert az enyhébb intézkedések alkalmazása megszorítás nélkül lévén kimondva: ez azt követeli, hogy mindazon büntetendő cselekményekre nézve, a melyek fölött a törvény hatályba lépte után, a bírónak Ítéletet kell hozni, e szabály alkalmaztassák. Már pedig nemcsak az képez Ítéletet, a mit az első- vagy másodfokú bíróság mond ki, hanem a harmadfokú bíróság elé törvényszerűleg felebbvitt esetekben, ezen bíróság is itél. Az Ítéletnek a törvény rendelkezésével összhangzónak kelletvén lenni, a harmadfokú bíróság nem csökkentheti a törvény által határozottan kimondott visszaható erőt; következőleg ítéletét ezen szabály figyelembe vételével kell hoznia. Csupán a sajtóbiróságoknál foroghatna fenn az az eset, hogy a semmiségi panaszszal megtámadott ítélet ez alapon, a törvény erejénél fogva, megsemmisítendő és visszaküldendő; a mi Francziaországban, a „circonstances atténuantes« iránt 1832-ik évben hozott törvény hatályba lépte utáni ítéletekre nézve a semmitőszék által gyakorlatba vétetett. [2.J A képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalása. Pauler Tivadar előadó azzal kívánja megtoldani, hogy „ha kétséges: mely intézkedések enyhébbek, a jelen törvény alkalmazandó". Szilágyi Dezső megengedné az enyhébb büntetés alkalmazását, ha a jelen törvény a fennálló törvénynyel ellenkezik, de a hol csak a nálunk igen önkényszerü gyakorlatba ütközik, ott mindig a jelen törvény alkalmazását indítványozza kimondatni. Pauler Tivadar előadó nagy horderejűnek tartja ez indítványt, mert az a jelen törvény szerint büntetne csaknem minden jogsértést, mely eddig elkövettetett. Hogy mindazok kizárassanak az eddigi joggyakorlat kedvezményéből, kik a jelen törvény előtt követtek el bűnt, azt se a méltányossággal, se az átalános jogelvekkel nem tudja megegyeztetni. Teleszky István nem járul Szilágyi indítványához, s inkább fönhagyja egy ideig a bírói önkényt, hogysem megsértene egy nagy jogelvet. Egyébiránt a jelen §-t innen kihagyandónak, s az átmeneti törvénybe átteendönek tartja, a hol még más kérdések is, péld. az elévülés, szabályozandók lesznek. Juhász Mihály elfogadja Szilágyi indítványát. Perczel Béla igazságügyminister a gyakorlat figyelembe vételének mellőzését egyértelműnek tartaná annak kimondásával, hogy a jelen törvénynek absolut visszaható ereje van. Horváth Lajos megjegyzi, hogy a legfőbb törvényszéknél fejlett ki bizonyos állandó gyakorlat, de ha még nem is léteznék ez, akkor sem járulna az indítványban foglalt princípium kimondásához. Marsovszky Jenő is ily értetemben nyilatkozik, megjegyezvén, hogy a gyakorlat figyelembe vétele úgyis csak pár évig tarthat. Szilágyi Dezső előadja, hogy az eddigi gyakorlatra való hivatkozás annyi, mint az eddigi Önkényes eljárásnak bizonytalanul hosszú ideig való fenntartása. Nincs módosításában se igazságtalanság, se kegyetlenség, mert eddig senki se tudhatta, mily gyakorlat szerint, s minő büntetéssel fog sújtatni, s mert a büntetésekre nézve némi kivételek az elv elfogadása után is lehetségesek. Ha indítványa el nem fogadtatik is, a „jelen" szót itt is kihagyandónak s a §-ban kimondott elvet minden törvényre nézve átalánositandónak tartaná.