Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

180 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. még tovább is alkalmaztatni engedné az állam, ez annyit tenne, mintha az igazságtalanságot tudva és szándékosan tovább is érvényben hagyná. A visszaható erő mindazonáltal csupán azon esetekre terjed ki, melyekben a hatályból kitett törvény súlyosabb, mint az, a mely utóbb jött létre. Ez korlátozása a visszaható erőnek, s ez okból nem fölösleges, és fel is vettetett a kérdés: hogy ha az elöbbeni esetben nem alkalmazható a cselekmény elkövetése idején fennállott törvény azért, mert az igazságtalannak ismertetett fel, miért kellessék azon igazságtalan törvényt mégis alkalmazni azon esetben, melyben az a bűntettesnek kedvezőbb? A feleletnek itt is jogelven kell sarkalnia, s az megtaláltatik abban, hogy az állam által később felismert igazság, s az ezen felismerésnek megfelelő törvény nem teheti rosszabbá annak helyzetét, a ki oly időben cselekedett, midőn ezen törvény még nem létezett. Az állam azon joga, hogy törvényeit az igazság és a czélszerüség szempontjaiból megváltoztathassa, nem terjed ki annyira, hogy a nem létezett törvény szempontjából Ítélje meg az annak keletkezése előtt véghezvitt cselekményeket, ha ez által a cselekvőnek helyzete súlyosabbá válnék. Az újabban felismert igazság érvényre jut minden oly esetben, melyben annak alkalmazása egy másik igazság által nem záratik ki. Igazság az, hogy ha az új törvény enyhébb, ez jöjjön alkalmazásba a létrejötte előtti büntettek esetében is, mert a törvény megsértője nem szerzett jogot arra, hogy súlyosabban büntettessék, mint az Ítélethozatal idején fennálló törvény rendeli; de igenis joga van ez utóbbinak arra, hogy ne büntettessék súlyosabban, mint azon törvény rendeli, a melyet megszegett, vagyis azon törvény, a melylyel magát ellentétbe helyezte. Egy kérdés marad még megoldatlanul, az t. i., hogy mi történjék, ha a cselekmény elkövetése idején fennállott törvény szigorúbb volt, mint a későbbi, azonban a későbbi enyhébb törvény egy harmadik által váltatik fel, mely szigorúbb az ezt közvetlenül megelőzöttnél ? Ez az úgynevezett „közbenső törvények" kérdése, melyek a belga alsóháznak jogügyi bizottságát, s magát a kamarát is foglalkoztatták. A bizottság ugyanis a benyújtott törvényjavaslat 7-ik czikkének (a törvény 2-ik czikke) második bekezdését ekkép módosította: „Néanmoins, si la peine établie au temps du jugement, dans l'intervalle entre l'infraction et le jugement, ou celle portée au temps de l'infraction, sont diíférentes, la peine la moins forte est toujours appliquée*. Vitatárgyát képezi e kérdés a literaturában mai napig is, s különösen BERNER sürgette, hogy az északnémet szövetség büntető törvénykönyvében a közbenső törvények iránt is történjék intézkedés. A gyakorlat mindazonáltal sehol sem mutatta ily intézkedés fölvételének szükségét, ez okból a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél sem látszott szükségesnek erre kiterjeszkedni. „Az enyhébb intézkedések alkalmazandók". Ez vonatkozik mind arra, hogy büntetendő-e valamely cselekmény? mind pedig annak bűntetté vagy vétséggé minősítésére, valamint a büntetésre nézve is. Mindhárom irányban az alkalmazandó, a mi vádlottnak kedvezőbb, a mi enyhébb. Különösen fontos ez az első irányban, s főkép az ország azon részeit illetőleg, a hol az 1852. évi ausztriai btkv. van hatályban. Ezen területeken sok oly, különösen politikai, vagy ehez