Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)
178 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. ilynemű munkálat, mely a vitás kérdést tüzetesebb intézkedés tárgyává teszi. Az 1863-iki javaslat átalános része csupán cselekményekről beszél. Ezen kifejezés: „Handlungen" használtatik a 2., 3., 5„ 10., 15. s a többi szakaszokban az „Unterlassungen" a mulasztások megérintése nélkül; azonban az 18G7-iki „az igazságügyministeri bizottság indítványainak figyelembevételével készített javaslat" (igy szól a hivatalos czím) miután az 1. §-ban és a 2-ik §. első bekezdésében csupán cselekményről szólna: a 2-ik §. második bekezdésében azt mondja: „Azon kifejezés: „büntetendő cselekmény," valamint azon kifejezés: „tett," átfoglalja a mulasztásokat is, a mennyiben a jelen törvény által, az egyes bűntettekre vagy vétségekre nézve követelt ismérvek a mulasztásokban is feltalálhatók lennének." A „büntetendő mulasztásokról" 1858-ban megjelent, s egy terjedelmes monographiát képező nagybecsű értekezés szerzője GLASER, az ausztriai büntető törvénykönyv tervezetéről irt tanulmányaiban élénken megtámadja ezen tételt, azt elvtelennek és helytelennek állítván. „Azon zavar, mely e tárgyra nézve urakodott, mondja a nevezett tudós, annyiban megszűnt, a mennyiben az elhatározó két kérdés ma már teljesen elkűlonittetett egymástól, úgy hogy azoknak újabbi összehányása mellett a német jogi literaturában régen nem szólalt fel senki. Senki sem állítja ma már, hogy a cselekvések és mulasztások között egyátalán nem kell különbséget tenni; s épen oly vitátlan: hogy a tilalom megsértése — a commissiv delictum nem állhat csupán mulasztásból; mert lényege abban van: hogy valamely jogellenes eredmény causális nexusban legyen, a mi nem érhető el csupán passiv, negatív magatartás által, minthogy ez semmit sem okozhat és semmit sem eredményezhet." „Csak újabb zavart idézhet elő — folytatja GLASER — ha e két kérdés: Hatálylyal bir-e mind az, a mit a törvény a commissiv delictumokra vonatkozólag rendel az omissiv delictumokra is? és megállapitható-e a commissiv delictum tényálladéka mulasztás által? ha e két kérdés ismét összezavartatik ? A javaslat pedig ez teszi." GLASER azon következtetésre jut, hogy az ezen kérdés körül fölmerülő vitát nem oldhatja meg a törvény, s hogy arra nincs is szükség; mert a gyakorlatilag fontos azon kevés kérdésre nézve, mely itt figyelembe jő, a különös rendelkezésekben lehet intézkedni. így áll a kérdés ma. Egymás mellé állítani tehát a cselekményt a mulasztással, s ez által azon véleményre adni okot, hogy a kettő között nincs különbség, vagy pedig arra, hogy mulasztás által elkövetett büntetendő cselekményt, csak a szoros értelemben vett delicta omissionis képeznek, ez hiba volna; mig más részről a tüzetesebb meghatározás, a mint az az 1867-ik évi ausztriai javaslatban czéloztatik, s a mint azt a birodalmi tanács jogügyi bizottsága mind az 1868-ik, mind az 1870-ik évi előterjesztésében is elfogadta, mint épen kimutattuk, szintén lényeges kifogás alá esik. Ily helyzetben, a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél a hatályban levő európai törvények rendszere látszott leginkább elfogadhatónak, azért is, mert a szorosan vett mulasztási bűntettekre és vétségekre nézve a mulasztás, mint causa efficiens a különös rész illető helyein világosan meg van jelölve: s mert a mulasztás által elkövetett commissiv bűntetteknél és vétségeknél mindig (habár nem is mindig elég világosan kifejezve) cselekvés is fordul elő, s ezek tekintetében a cselekményekről szóló szabályoknak alkalmazhatósága iránt kétség nem forog fenn. [2.J A képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalása. Pauler Tivadar előadó kérdi, vájjon oly cselekményekre nézve, melyek más törvény pl. a vadászati és ipartörvény szerint büntettetnek — az életbeléptetési törvényben lesz-e intézkedés, vagy pedig e §-ba volna az is felveendő ?
