Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

172 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. A büntető törvénykönyv és az egyes speciális büntető törvények, mint a mezei rendőrségi, a sajtó-, a vadászati, az ipartörvények közötti viszonyt, a menynyiben a jelen törvényjavaslatban, azokra vonatkozó módosítások tartalmaztatnak: az „életbeléptetési törvény" szabályozza; azon törvényekre vonatkozólag pedig, melyek vagy kizárólag vagy főleg a jelen törvényjavaslatba foglalt tárgyakról intézkednek, mint például az 1723: 10., 11., 12. t.-czikkek, vagy az 1871; VIII. t.-czikknek a hivatali bűntettekre vonatkozó része, vagy az 1870: LII. t.-czikk az átalános abrogatorius záradék által helyeztetnek ki hatályból. Az eddig fennálló törvények és a büntető törvénykönyv között tehát a 2. §. kiemelt szavai folytán, nem lesz összeütközés. Kérdés lehetne még: vájjon nem értelmezhetök-e a kiemelt szavak aként, hogy az sem képezhet büntettet vagy vétséget, a mit az ezentúl létrejövő törvények annak fognak nyilvánítani ? Ily magyarázat nem adható e szavaknak, már csak azon oknál fogva sem, mert a törvényhozás joga és hatalmi köre semmiféle törvény által sem szüntettethetik meg. Változhatnak a hatalmi tényezők a közjog szerint, de a törvényhozás mint legfőbb állami hatalom, melyet előbbi törvény nem korlátoz, mindenkor fenn fog állani. Ha tehát egy későbbi törvény más cselekményeket is nyilvánitand bűntetteknek vagy vétségeknek, azok büntettek vagy vétségek leendenek azon későbbi törvény erejénél fogva; sőt a mennyiben e későbbi törvény ellenkezőt nem rendelne, a büntető törvénykönyvnek átalános része e későbbi törvényekre is kiterjedvén, ezek a büntető törvénykönyvnek kiegészítését képezendik. Nem volna helyes tehát azon magyarázat, mely az idézett szavaknak a jövőre is kiterjedő, kizáró hatályt akar tulajdonítani. Indokolást igényel a második bekezdésnek azon kitétele is: „elkövetése előtt m e g á 11 a p i 11 a t o 11". A büntetésnek előbb kell a törvény által megállapítva lennie, mielőtt a cselekmény elkövettetett: „Nulla poena sine lege". A szabadság illusorius, ha oly cselekmény miatt, mely elkövetése idején nem volt büntetendő, elkövetése után lehetne büntetni a tettest; vagy ha az elkövetés idején enyhe büntetés alá eső cselekmény elkövetője, az elkövetés után létrejött törvény által megállapított súlyosabb büntetéssel lenne büntethető. Mindkét esetben megsértetnék egy-egy jogelv; az elsőben az által, mert oly cselekmény, melyet az illető egyén jogosan tartott megengedettnek, melyet tehát, ha az büntetés alatt tiltva lett volna, valószínűleg nem követett volna el, bűnül számitattnék be; a másodikban azért, mert a törvényszegés idején fennállott, s általa a törvényszegéssel elvállalt következmények helyett, más súlyosabb következményeknek vettetnék alá, olyanoknak, melyekkel nem volt fenyegetve akkor, midőn szabadságában állott a tiltott cselekményt vagy elmellözni, vagy annak elkövetésével magát, az elkövetéskor fennálló törvény vagy gyakorlat által meghatározott büntetésnek kitenni. A 2. §. mindkét pontjában kifejezett eszme a lényeget illetőleg kimondatott már az 1843-ik évi törvényjavaslat 1. és 17. §§-ban; csakhogy a 17. §. szűkebb horderejű, mint a jelen törvényjavaslat 2. §-ának második bekezdése; a mi azonban az 1843-ban elfogadott büntetési rendszer irányzata szerint, a további szakaszokban kiegészíttetik.