Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. I. Fej. 1. §. Ministeri indokok. A kiüb. tárgyalása. 173 Három eltérést mindazonáltal szükséges különösen is kiemelni : I. Az 1843-ik évi törvényjavaslat 1. §-sza igy szól: „Bármely cselekvés vagy mulasztás csak annyiban tekintethetik bűntettnek és vonathatik büntetés alá, a mennyiben az ellen büntetést rendel a jelen törvény". — A jelen törvényjavaslat 2. §-ának első bekezdése pedig ekép hangzik: „Büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a jelen törvény annak nyilvánít". —- Az e1s ö eltérés abban van, hogy az elöbbeni javaslatban használt ezen szó helyett: „tekintethetik" a jelen javaslat a határozottabb igét: „képez" alkalmazza. Ezen eltérés indoka az, mert az elöbbeni szöveg nem zárja ki azon véleményt, hogy a törvény különös részében felsorolt bűntetteken kívül, vannak még oly cselekmények és mulasztások, melyek büntettet képeznek ugyan, azonban a törvény által nem tekintetnek annak, és nem vonatnak büntetés alá; nem zárja ki továbbá azon értelmezést sem, hogy oly cselekmények vagy mulasztások, melyek lényegük és természetük szerint nem képeznek büntettet, a törvény által önkényileg annak tekintetnek és büntetés alá vonatnak. Ily értelmezésre nem adhat alkalmat a törvény, mert habár nem is sikerült még, a bűntettnek átalános és átható criterionját feltalálni; habár a különböző országok büntető törvénykönyveinek összehasonlítása azt mutatja, hogy e tekintetben a művelt nemzetek között is vannak némi eltérések; ebből nem következik, hogy e téren teljes önkény uralkodhatnék. Azon büntettek száma, melyek csak bizonyos területen az ottani törvényhozó akarata által, tehát a cselekmény intrinsecus bűnösségére való tekintet nélkül állapittatnak annak: a müveit Európában ma már igen csekély, s folyton apadóban van. — A „nemzeti büntettek" lassan-lassan eltűnnek, s a büntető törvénykönyveknek, az egyenlő erkölcsi rend s jogállapot megoltalmazására irányuló universalis jellege félreismerhetlen vonásokban érvényesiti magát. „Nem egyszerre élvezi Európa mindenik nemzete a haladás áldásait; de előbb vagy utóbb valamennyien hasznukra forditandják azt". Rossmak ezen állítása mindinkább válósággá válik, mert a rendkívül gyors és könnyű közlekedés idejében nagyon kirívó ellentétek nemzet és nemzet közt nem állhatnak fenn. A mi bűntett az egyik államban, az nem lehet erény vagy megengedett cselekmény a szomszéd államban sem; s a mi nem az egyhelyütt, az nem tekintethetik bűntettnek máshol sem. Az emberiség szellemében élénk vonásokban élő ezen igazságot fejezi ki HALSCHNER is, midőn azt mondja: „Dem berechtigten Interessé des Staates gegenüher solchen Schaden von sich und seinen Bürgern abzuwenden, erscheint es darum als leere Spitzfindigkeit, wenn man bahauptet, dieser Mensch sei zwar in Frankreich ein schwerer Verbrecher, in Preussen dagegen nicht, sondern müsse hier als ein durchaus redlicher und rechtlicher Mensch behandelt werden". De különösen nem engedhető meg az, hogy egy és ugyanazon állam törvénye oly cselekményeken és mulasztásokon felül, melyek benső valójuk és lényegük szerint büntettet képeznek, olyanokat is tekintsen bűntetteknek, melyek azoknak benső sajátságával nem bírnak, melyek tehát az erkölcsi igazságot és a közérdeket nem sértvén: bűntetté minősítésük mellett a törvényhozó akaratán kívül más ok nem volna felhozható. A törvény nem teheti a cselekményt bűntetté; hivatása csak az, hogy a bűntettnek felismert cselekményt annak nyilvánítsa