Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

VI. A btkv. javasl. átalános tárgyalása a főrend házban. Zichy F. Viktor gr. Samsssa József érsek. 153 folyamában egyes fejezeteinél és szakaszainál kívánok javaslatba hozni változásokat, illeröleg módositványokat, vagy ha hasonlók tétetnek mások részérő!, azokat hozzájárulásommal támogatni fogom. Ezen módositványok általam legalább felismert szükségének indokolásául legyen szabad igen röviden e törvényjavaslat alapelvé', foczéljár, amannak a törvényjavaslat részleteinél és egyes intézményeinél történt alkalmazását átalános reflexiók tárgyává tennem. (Halljuk!) És midőn ezt ily értelemben és alakban óhajrom tenni, egyszersmind úgy hiszem, igazolom, hogy miért szólalok fel az átalános vita keretében, habár módositványaim a részletekre vonatkoznak. A törvényjavaslathoz csatolt igen terjedelmes indokolás, mely nagy tanulmánynyal és rirka szorgalommal van Összeállítva, hivatva van ezen törvényjavaslatot a maga rendszerében, complexumában és egyes részleteiben megvilágítani, annak helyességét kimutatni, de kijelölni azon álláspontot is, hogyan kell ezen törvényjavas!afot méltányosan megbírálni és egyszersmind meghatározni az igények azon mértékér, melyet injuriosus eritica vádja nélkül e törvényjavaslatra alkalmazni kell. Ezen felfogásból indult ki, az indokolásban kijelölt álláspontból bírálta meg a hármas bizottság ezen törvényjavaslatos és midőn annak alapelvei és intézményei közt a szoros összefüggés'-, ennek rendszere és egyes részletei közt a szükséges harmóniát nem találta fel, szükségesnek hitte a maga részérói, hogy saját szavaival éljek, „bizonyos hézagot pótló módosításokat a főrendi háznak elfogadásra ajánlani." Én ezen módosításokat a magam részéről, mint helyeseket elfogadom, de mivel úgy hiszem, hogy ezeken kivül talán vannak még más módosítások is> melyeket épen a hármas bizottságban kijelölt összhang hiánya és annak visszaállítása tesz kívánatosakká : azért ezeknek annak idején általam leendő indítványozását fentartani és ezeknek indokait nagyméltóságtok kegyes engedelmével közölni fogom. (Halljuk!) Több mint egy százada, hogy a jogtudósok folyton vitatkoznak a büntetések alapelvéről, czéljáró!, a büntetések nemeiről, a szabadságvesztés büntetésének minőségéről, időtartamának maximumáról és végre azon eszménvi határvonalról, melyen túl az emberi cselekménvek, habár nagy mértékben immorálisak is, az állam büntető joga alá nem vonathatnak. A törvényjavaslat alapelvére, föczéljára nézve elfogadja az egyesítési elmélete', vagyis alapelvül és czélul nem tűzi ki, sem kizárólag az igazságot, a bűnhődés*, a meg'orlást, £\a eiv az elégtételt, a jogosságor, sem csupán a hasznosságot, az intést, az óvást, az elrettentést, hanem valamennyit együttvéve. Az egyesítési elmélet a keresztyén vallás megváltási eszméjének felel meg, de azon különbséggel, hogy ezen két rendbeli elveket egymáshoz kellő viszonyban kell gondolnunk, és nem szabad a mellékesnek az igazságot alárendelni. — Már a régi római és görög bölcselők és azok, kik e tárgygyal foglalkoztak, ezen kettős alapelv között a viszonyt úgy fogfák fo!, hogy a hasznost mindig az igazságos után kell tenni; vagyis eleget kell tenni az igazságnak akkor is, ha abból semmi haszon sem várható. Ezen megjegyzést szükségesnek találom a magam részéről az egyesítési elméletre nézve, mert különben ezen két elvnek coordinálása nagy laxismusra vezethetne; s habár én ezen nagv munkával és szorgalommal összeállított műnek nagybecsű értéke iránti elismerésemet nem tagadhatom is meg, ismétlem, hogy a laxismusnak némi nyomai ezen törvényjavaslatban is észlelhetők, melyek részletezését most nem fogom folytatni, miu'án ezeket ö méltósága a szatmári püspök bővebben fejtegette. Ha a javítási czél, mint egyenjogosult, hivatva van ugyanazon joggal fellépni, mint az igazság elve: előáll azon álphilantropia, mely a roszat a jóval' vélvén gyógyithatónak, a büntetések szigorát enyhíteni fogja mindazon fokig, midőn azok a társadalom és az állam veszélyeztetésével végkép el fogják veszítni elrettentési hatásukat és a bűn nyilván és büntetlenül uralkodni fog. Ezen eszmét igen szépen fejezte ki Berner, ki erre vonatkozólag ekkép nyilatkozik, és a m. för. ház kegyes engedelmével ezen pár sort német nyelven fel fogom olvasni. (Halljuk!) „Die Strafthátigkeit des Staates erstreckt sich ím Allgemeinen nur auf Rechtsverletzungen. Diése Rechtsverletzungen aber straft der Staaf, um die ihm obliegende Gerechtigkeit zu verwirklichen ; das Nützliche nimmt dabei nur eine sekundáre Stellung ein. Welchen Unlauterkeiten, welchen Schleichwegen, welchen Verirrungen des richterlichen Gewissens würde die Thür geÖffhe% sobald man dem Richter sagte, dass seine Gerechtigkeit nur wegen des Nützlichen erforderlich sei! Hüten wir uns vor einem Principe, das die heiligen Grundverhaltnisse göttlicher und menschlicher Ordnung in der bedenküchsren Weise verbannt."