Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

154 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. igazságszeretö európai jogtudósok véleménye kétségtelenül abban áll, hogy ezen terjedelmes munka, illetőleg törvényjavaslat, a jogtudománynak azon színvonalán áll, mely mindenütt kellő elismerésben részesülend. Miért is Magyarország törvényhozásának egyik factora, a főrendi ház, jó lélekkel és nyugodt lelkiismerettel elmondhatja, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által oly büntető törvényt állapit meg, mely a hazai viszonyokra alkalmazva egyúttal a tudomány követel­ményeinek megfelelvén, annak előnyeit teljesen magában fogjál ja. (Helyeslés.) Én részemről őszintén mondva' nagyon Örültem, midőn ezen törvényjavaslat a hármas bizottság tárgyalása alá került, mert nem láttam, hogy hazánkban bírnának oly jogtudománynyal rendelkező szakerövel, mely bennünket ily kitűnő müvei megajándékozni képes legyen. Én tehát először a szükségesség szempontjából fogadom el ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. De elfogadom másodszor azért is, mert a mennyire én a müvet tanulmányozhattam, s azt beható foglalkozásom tárgyává tehettem, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy az nemcsak a modern jogtudomány követelményeinek tökéletesen megfelel, hanem egyúttal a hazai viszo­nyokra is oly módon van applicálva, hogy azon hézagok, melyek benne netalán még észlelhetők, idők folytán a gyakorlatból merített tapasztalás alapján teljesen pótoltathatnak. Nem is merném állítani, hogy a műben hézag egyátalában nincs, hanem azt a maga tomor Összetartozandóságában vévén birálat alá, azt tapasztaltam, hogy minden egyes bűnesetben meghatározza a büntetés kiszabásánál a biró által szem előtt tartandó maximumot és minimumot, s belszerkezetére nézve az elfogadott hármas felosztási elvnek tökéletesen megfelel. Most engedjék meg a m. för., hogy a mai vita folyamában tett felszólalásokra tegyek pár megjegyzést. (Halljuk!) Mindenekelőtt a zólyomi főispán ö m.-nak akarok röviden felelni. Én tökéletesen osztozom azon aggályokban, melyeknek ö a nemzetiségi törekvések szempontjából kifejezést adott. Én is elismerem, hogy történtek oly izgalmak, s helyesnek látom, hogy azoknak eleje vétessék, vagy esetleg kellő szigorral megtoroltassanak; de méltóztassék e részben meg­nyugodva lenni, mert a javaslat keretében, a mint előadni is méltóztatott, foglaltatik idevonatko­zólag intézkedés, még pedig a 171. §-ban. (Igaz! Ugy van!) Ezen intézkedés, azt hiszem, ö méltó­ságának teljes megnyugvást nyújthat. A mi pedig a nagyérdemű szatmári püspök ur előadását illeti, arra nézve legyen nekem szabad pár reflexiót tennem. O méltósága azt állította, hogy a büntető törvényjavaslat a vallás elleni bűntetteknél és vétségeknél megfeledkezett az egyházi rendet megillető salvus conductus megadásáról. Schlauch Lörincz szatmári püspök (közbeszól): Nem azt mondottam ! Zichy Ferraris Viktor gr.: En úgy értettem, hogy a mélt. püspök ur azt kívánja, hogy a salvus conductus az egyházi rendre is terjesztessék ki épen úgy, mint a közhivatalnokokra. Schlauch Lörincz szatmári püspök ^közbeszól): Azt nem mondottam! Zichy F. Viktor gr.: Miután ö méltósága^ ezt tagadni méltóztatik, én nem immorálok tovább, de egy megjegyzést mégis kell tennem. O méltósága ugyanis azt állította, hogy a magán­félnek panaszjoga igen tág fogalom, és hogy házasságra való kényszerítés esetében nem áll a közvádló jogában a kellő intézkedéseket tenni. A magánfél akkor emelhet a felsorolt esetekben panaszt, mikor neki tetszik, vagyis midőn az elkövetett cselekmény öt jobban sérti, mint azon bizonyos tekintet, a melylyel ö esetleg családja vagy ennek tagjai iránt viseltetik ! Ezt én a közvádlóra bizni nem akarom, mert előfordulhatnak esetek, hol a családnak a legszentebb, legdrágább kincsét és egyúttal jó hírnevét is megsértenök az által, és nagyon félek, hogy ha az egvházi rendet egy családnak akarnók tekinteni, a denunciatióknak, illetőleg a magán­felek panaszainak nagyon tág tér nyílnék. Ezért kívánom én a magánfél panasztételének jogát tisz'án a magánfél megítélésére s belátására s egyúttal annak megindítását magára a félre bizni. (Helyeslés.) A vitának jelen stádiumában, m. för. még igen sokat lehetne mondanom, de ezeket, minthogy azok a részletekre vonatkoznak, mellőzöm és kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvény­javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénic helyeslés.) Samassa József egri érsek: Nm. eln. ur, m. för.! A tanácskozás alá bocsájtott törvény­javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, azon kijelentéssel azonban, hogy a tárgyalás

Next

/
Oldalképek
Tartalom