Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)
13t I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. és igazságosabban alkalmazható, mert a büntetések nemcsak időtartamuk, hanem fokozatukra nézve is egymástól eltérők. A fogház büntetése pedig, mint már emiitök, a vétségeknél alkalmazandó, s ennek büntetési nemét képezi az államfogház, mely az elitélt személyes szabadságának megvonása mellett, inkább a letartóztatás eszméjének megfelelvén, különösen politikai büntettek- és vétségeknél nyer gyakorlati foganatosítást. A büntetés súlya, eltekintve annak elviselési minőségétől, az időtartam hosszaságában fekszik, s e tekintetben a törvényjavaslat mint legsúlyosabb megtorlási módot a halálbüntetés után, az életfogytiglan tartó fegyházat határozza meg; mely tekintettel épen azon körülményre, hogy a halálbüntetés kimondása csupán csak két esetre lett szorítva — annak surrogatumát van hivatva képezni. A bizonyos időtartamra megszabott büntetések, az egyes bünhödési nemek szerint, következők: A szabadságvesztés büntetésének leghosszabb időtartama: a fegyháznál, államfogháznál 15 év, a börtönnél 10 év, s a fogháznál 5 évre van megállapítva; mig a legrövidebb bünhödési időtartam fegyháznál 2 év, börtönnél 6 hó, fogház és államfegyháznál pedig 1 nap. Egy további neme azonfelül a büntetésnek a pénzbüntetés, mely 1 forinttól 4000 frtig terjedhet. A börtönrendszer helyes alkalmazására nézve, a ministeri indokolásban bővebben körülirt vegyes, fokozati, vagyis az úgynevezett ir-rendszer fogadtatott el, mely tekintettel a bünhödök javításának szempontjára, felettén czélszerünek mondható, a mennyiben a magán elzárás, közös munka, közvetítő intézet, és a feltételes szabadságra bocsátás fokozatos és óvatos alkalmazása által legbiztosabb alapot képez arra, hogy az elitélt bűnös, visszanyerendő szabadságának használatára, az előkészítés iskoláján mintegy keresztülmenjen. Ezen üdvös rendszer elfogadásánál önkényt azon kérdés merült fel, vájjon a büntetésnek különböző nemekre történt elkülönítése után nem lesz-e szükséges, felette sok költséget igénylő börtönöket, melyek e rendszer alapelveinek mindenben megfeleljenek, építtetni ? vagy pedig a jelenleg létezőknek nagyobb mérvű átalakittatását eszközöltetni ? Az ez iránt tett kérdésre nézve azonban a hármas bizottság a kormány részéről azon megnyugtató választ nyerte, hogy ezen rendszer gyakorlati foganatosításánál az ország jelenlegi pénzügyi helyzetére kellő tekintettel fog lenni, s miután maga a törvény életbeléptetése hosszabb időt veend igénybe, egyelőre csak a jelenlegi állapot legkirívóbb bajain kellend czélszerü intézkedések által, s a törvény 52. §-a értelmében a lehetőségig segíteni. A mennyiben pedig a mondott czélra szolgáló intézetek szervezve nem lennének, annyiban a szabadság vesztésére elitéltek a fennálló szabályok szerint, s a rendelkezésre álló eszközök felhasználása mellett fognak elhelyeztetni, A büntető törvényjavaslat, a jogtalan cselekmények részletes felsorolásánál mindenütt meghatározza a büntetési tételek azon legnagyobb és legkisebb mértékét, melynek kiszabása az egyes esetekben birói működés tárgyát képezi, s ezen fölül azon elvnek is kifejezést ad, hogy azon esetekben, melynél a büntetés legkisebb mértéke meghatározva még sem lenne, mindenkor a büntetési nemnek azon legkisebb mértéke alkalmaztassák, mely az átalános részben kijelölve van. De nem képezhet a jelen törvényjavaslat elfogadtatása esetén, a működő bíróra nézve egy oly, tartalom-mutatóhoz hasonló, büntetéskimérési utasítást, mely minden egyes esetre átalánosan alkalmazható lenne. Az elkövetett cselekmény körül felmerült viszonyok, körülménvek, az elkövetés elhatározó indokát képező erkölcsi érzület, a bűntény kivitele és az e körül követett eljárás ezernyi módozatai, ugyancsak az elkövetett bűntettnek a külvilág érzelmeire és szellemére gyakorolt hatása, a bűnös individualitása, annak előélete,