Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

114 I. A btkv. tárgyalása átalánosságbarl. Ez máskép nem is lehet. Egy codexet egész bizottság nem dolgozhat ki, az a bizottság legfölebb egyet bizhat meg, hogy az dolgozza ki azon elvek szerint, melyek talán a bizottságban előlegesen megbeszéltettek. Hanem azt hiszem, azt nem fogja senki kétségbe vonni, hogy ha mi egyes szaktudósok után indulunk: szükséges, hogy azon szaktudós jelét adta legyen, hogy tud valamit alkotni, a mi életrevaló, jó, hasznos. Méltóztassék visszapillantani azon néhány évre, mióta Magyarország alkotmányát ugy a hogy visszaállította. A legtöbb törvény, mely a törvénykönyvben van, vonatkozik adókra, utána jön mindjárt az igazságszolgáltatás. Az igazságszolgáltatási reform keresztül vitetett egész terjedelmében. Vájjon mi köszönet van benne. Vájjon nem átalános-e az országban a panasz, hogy mindennél rosszabb az igazságszolgáltatás. A t. államtitkár ur talán nem tudja, — s elég nagy hiba, ha nem tudja, — biztosítom arról, hogy az országban nincs ember, ki ez iránt nem panaszkodnék. (Csemegi államtitkár tagadólag int.) Kérdezze meg azokat, kik legjobb barátjai, ha nem is itt nyilvánosan, de négyszem közt meg fogják neki mondani, hogy ez igy van. — Az országban minden ember panaszkodik az igazságszolgáltatás felett. Es vájjon nem-e az igazságügyi reformok azok, melyek leginkább tényezők voltak arra, hogy államháztartásunkban a bevételek és kiadásak egyensúlya megzavarodott. Már ilyen előzmények után s mikor ugyanazon szellem volt az, a mely azon törvényeket diktálta, ugyanazon szellemben készült most is ezen codex : a priori bizony nincs oly argumentum, a mely engem arra birhatna, hogy ezen auctoritást elismerjem s hódoljak neki a nélkül, hogy közelebbről vizsgáljam, mit akart mondani és mit mond. Ott van a bíróságok rendezéséről szóló tőrvény. Ez három külön törvénybe foglaltatott, de nem egyszerre terjesztetett be, hanem egyenkint. Eleget mondottuk mi akkor, hogy adják ide az egészet, hadd lássuk, hadd combináljuk, hogyan fog egyik a másikhoz illeni; nem adták ide. Most is ép ugy cselekesznek. Miért nem adják hát ide a büntető eljárásról szóló törvényjavaslatot ? Vagy készen van az, vagy nincs; ha nincs készen, és még önök sincsenek magukkal tisztában : akkor kár volt e törvénykönyvet megalkotni, mert ez a nélkül lélektelen test. Ha pedig készen van, a mint az államtitkár ur igent int, miért nem terjesztik azt elő? titok az? Ha torvénynyé akarják emelni, előbb-utóbb be kell terjeszteni. Mi tehát oka annak, hogy nem most terjesztik elő ? Mert attól félnek, hogy még legjobb barátjaik is elrémülnének, ha látnák, mi a végczél; mert nem hiszik, hogy a ház többsége elfogadná ezt a törvényt : ha látná, mi a tulajdonképi törekvés; hanem darabonként terjesztik be, és igy okoskodnak, ha az elsőt elfogadják, akkor a másodikat is el kell fogadni, mert egyik kiegészíti a másikat és igy lassanként be akarják vonni a házat, a mint bevonták a birói szervezetbe. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. h.! Én egy pár megjegyzést mégis bátor leszek tenni azon igen hiányos jegyzetek után, melyet tegnap tettem, a t. előadó ur remek beszédére. Igen fényes beszéd, mondhatom, fényes szónoklat volt, hanem méltóztassék megengedni, hogy ha azt a mindennapi közmondást használom : „nem mind arany, a mi fénylik". Itt is igen sok szép dolog volt elmondva; de ha az ember annak mélyére tapint: akkor látja, hogy bizony ez nem egészen állja ki a tüzpróbát. Egyébiránt én azt tapasztaltam, hogy a t. előadó ur nehéz állásban is van, mert én azt vettem ki beszédéből, hogy ö ezen törvénykönyv több rendű intézkedését nem helyesli; nem akarta ugyan azokat megtámadni, hanem mégis jelezte, hogy ez igy nem jól van. Azon kezdi a t. előadó ur, hogy a büntető törvényhozásra nézve sok változás állott be az idő folyama alatt; először ugyanis a kiegyenlítési rendszer uralkodott, azután következett az elrettentési rendszer, hogy azonban ezt mi követte, azt már nem qualificálja. Miért ? Mert meg van győződve, hogy e törvényjavaslatra azon qualificatió, melyet kihozni akart és melyet beszédéből világosan ki lehet magyarázni: nem illik rá. Azt mondja a kt. előadó ur, hogy a XVIII. században mindinkább átlátták ama mondatnak igazságát, melyet XV. Kelemen pápa egyik börtönére Íratott: „Parum est improbos coercere poena, nisi probos efficiat disciplina." Hát mit jelent ez ? Nézetem szerint ez mást nem jelenthet, mint azt, hogy a kiegyenlítési és elrettentési rendszer helyett most már a javítási, az u. n. gyógyítási rendszer fogadtatott el. Azt mondja XV. Kelemen pápa. hogy „nem sokat ér megbüntetni a bűnösöket, ha azokat nem tudjuk megjavítani". Igen, de a mi codexünkre, azon codexre, a mely most előttünk fekszik, arra azt, hogy az javító legyen, egyátalában nem lehet mondani. Ez egy kegyetlen megtorlási, boszúállási rendszer. Erről azt mondani, hogy javítani akarja a bűnösöket, hogy azt tűzte ki föczéljául, egyátalában nem lehet.