Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

96 I. A btkv. tárgyalása átalánosságbati. szigorúnak, tehát igazságtalannak tartott büntetést elszenvedje; vagy mindannyiszor kegyelemhez kell folyamodni. A törvényjavaslat maga is elismeri azt, hogy a meghatározott minimum igen sokszor túlszigorú lehet, azért bár a fegyházbüntetés minimuma 2 évben határoztatott meg: az esetleg 6 havi bortönre, a 6 havi minimummal meghatározott börtön pedig 1 napi fogságra változtatható; ha már ezen büntetési nemeknek legnagyobb mértékét tekintetbe veszszük is, kitűnik, hogy egyes cselekmény büntethetősége 15 évi fegyház és 6 havi börtön, illetve 10 évi börtön és 1 napi fogság közt váltakozik, sőt mind a két cselekménynek becstelenitö hatása is lerontható, a mennyiben a hivatalvesztést és politikai jogok elvesztését sem kénytelen kimondani a biró. Ha már ezen messzeterjedö határok közt a biró elhatározására bizzuk az elhatározást: méltán kérdem, mely indokok azok, melyek a további enyhítést megakadályozhatják, a mi bizonyára az önkénynek sem nyithatna nagyobb tért, mint a mennyit a felhagyott téren a biró már úgy is elkövethet. Igaz, hogy ha a meghatározott minimum túlszigorú, az a kegyelem igénybevételével enyhíthető; de én megvallva, sokkal jobbnak tartom, ha az, kivéve az úgynevezett politikai bűntetteket, a lehető legritkábban fog gyakoroltatni: mert a közönséges bűntetteknél, ha a biró az igazságos ítélet kimondásában a törvény által nem akadályoztatott, jobban szeretném, ha a kegyelem az Ítélet utáni tényeken alapulna. Ezekből kifolyólag én a minimum meghatározását ellenzem s azt mellőzendőnek tartom. T. h.! Most áttérek a kegyelmezési jogra. Én a kegyelmezési jogot az állam fejétől nem tagadom meg; nem azért azonban, mintha e jogot a büntető igazságból kifolyónak tartanám ; hanem azért, mert jol tudom, hogy epen 6/ az igazság lehető elérése czéljából a nagy részben bizonyos érdekek megvédése miatt és uralma alatt létrejött törvények szigorát gyakorta enyhíteni kell; fentartandónak tartom tehát a kegyelmezési jogot bizonyos korlátok közt; de annak oly kiterjesztését, mint azt a javaslat czélozza, el nem fogadom: mert véleményem szerint az a jogrend fentartása iránti törekvéssel s a kegyelmezési jognak észszerű alapjával homlokegyenest ellenkezik. Azt hiszem, hogy mindazok, kik az állam fejének hatalmát a polgárok összegének átengedett jogából származtatják: azok nem tarthatják megengedhetőnek azt, hogy az államfő anélkül, hogy a sértett társadalom a bünösszeget és a bűnöst megállapította volna és a nélkül, hogy a kimért büntetés szigorát az ítélet kimondása után átlátni lehetne, egyszerű szavával a jogrendet helyreállítottnak mondhassa ki; mert ez ellenkezik minden egyes polgár azon alapjogával, melyből kifolyólag követelheti, hogy magát a becstelenitö vád alól az ö törvényes bírája előtt tisztázhassa, s ellenkezik a polgárok Összegének azon szintén alapjogával, mely szerint követelheti, hogy a jogrend fentartása czéljából a jogtalan cselekvény és bűnösség megállapítható legyen. Én tehát, t. h., a kimondott ítélet után kegyelmezési jogát az államfőnek fentartandónak, de pertörlési jogát mellőzendőnek véleményezem, mely jogát hazánk törvényei eddig sem ismerték és ha kivételt megengedhetőnek tartanék is: e részben az 1843. javaslatot óhajtanám követni. (Helyeslés a szélsőbalon.) A törvényjavaslat második részének csak azon fejezeteire akarok megjegyzéseket tenni, melyek az úgynevezett politikai bűntetteket tárgyalják. Nem hallgathatom el azon sajátságos benyomást, mit reám ezen fejezetek mindjárt első &M&ai büntettek. elolvasásaikkal gyakoroltak. En a magyar állam számára készített törvényjavaslatban azt hittem, hogy olvasni fogom a magyar állam fejének, a magyar állam önállóságának és függetlenségének védelmére szükséges intézkedéseket, mint azok az 1843-iki javaslatban feltalálhatók, s azt hittem, hogy az idöközileg hazánk Önállósága és függetlensége ellen folytatott bűnös üzelmek folytán ezen javaslat még erösebb védelemről fog gondoskodni; s mindezek helyett a javaslatban oly intézkedéseket kellett olvasnom, hogy ha nem láttam volna, hogy a javaslat magyar büntetőtörvény czímét viseli: méltán azt hihettem volna, hogy az a Lustkandl elvei szerint alakult Összbirodalom számára készült, s hogy Önálló Magyarország többé nem létezik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én az 1867. kiegyezést tökéletesen elkárhoztatom, mert azzal hazám Önállósága és függetlenségét nagyon is megtámadva látom, mindazonáltal ezen törvényeket véve is alapul, határozottan állítom, hogy Magyarország önálló független állam, s az sem Ausztriának, sem az úgynevezett osztrák birodalomnak nem lett kiegészítő, sem fele része, mert régibb törvényeink által