Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv. javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban. Komjáthy Béla, 91 mint azt a mi törvényünkben tettük. Felhívtuk tehát a ministeriumot, hogy ez iránt lépéseket tegyen és biztosságot szerezzen magának a viszonosság elvének életbeléptetésére nézve. (Helyeslés.) T. h.! (Halljuk!) Száznegyven esztendeje annak, hogy a Tripartitum Tirocinium híres szerzője Szegedi János, azon könyv szerzője, melyből ősatyáink merítették a magyar jog tudományát, büntető törvényeinkről szólva, azt mondja : Reméljük, hogy kevés év múlva a király és az ország tekintélye által önálló büntető törvénykönyvet fogunk nyerni. „Speramus aliunde regis et regni auctoritate intra annos non multos praxim criminalem Hungáriáé propriam et legibus regni conformem elaboratum iri, — 140 esztendeje, hogy e reményét fejezte ki Szegedi és ma is csak ott vagyunk, a hol ö: reméljük, hogy e javaslatból törvény lesz; (Közbeszólás a középről: Az lesz!) reméljük, hogy annyi hánykódtatás és vajúdás után hazánk is rendszeres büntető törvénykönyvvel fog birni. Ónok t. képviselők arra vannak hívatva, hogy e reményt valósítsák; arra vannak hivatva, hogy törvényt alkossanak, a mely megfelel a humanismus, megfelel az igazság szellemének. A humanismus szellemének, melynél fogva nem szabad megfeledkezni, hogy nem minden bűntettes ellensége a társaságnak, gyakran szenvedélyének, indulatainak, sőt némelykor a viszonyok hatalmának szánandó áldozata; nem szabad megfeledkezni, hogy a mint egy híres magyar iró mondotta : az emberek a társaságban összefogódzva élnek és miként a villany erej-e, úgy az egyiknek öröme és fájdalma végig fut az egész lánczolaton. „Homo sum, nihil humani a me alienum puto" De az igazság szellemében is. Az igazság szelleménél fogva pedig nem szabad megfeledkeznünk, hogy az államban az egyesek jogaiknak védelmét és oltalmát várják; nem szabad megfeledkeznünk, hogy midőn a büntető hatalom egyet sújt: százakat, ezreket ment meg; óvakodnunk kell az igazságnál fogva a humanismus azon fattyú sarjától, az ál-philanthropiától, mely a czégéres gonosztevőben is a beszámítás nélküli beteget látja és szemléli. (Helyeslés.) Ónok meg fogják, úgy reménylem, a törvényt alkotni, meg fogják alkotni teljes Öntudatával annak, hogy a büntető törvények a népek közművelődésének hévmérői, hogy a büntető törvények minőségétől hazánk bátorsága, sok tekintetben java függ ; megalkotni fogják azon Öntudattal, hogy a törvényhozói testület szellemi magaslatának nemzedékekre szóló bizonyítékát az általa alkotott törvények képezik. „Mens et animus et consilium et sententia civitatis posita est in legibus." Ajánlom a javaslat elfogadását. (Hosszan tartó zajos éljenzés és taps.) Elnök: Az ülést Öt perezre felfüggesztem. (Szünet). Elnök: Méltóztassék helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. A szólók közt Komjáthy Béla képviselő ur következik. Komjáthy Béla: T. h.! Azt hiszem, hogy nincsen oly polgára a hazának, ki a büntető törvénykönyv mielőbbi megalkotását ne óhajtaná, mert ez hivatva van egy oly hiány pótlására, mit mindannyian érezünk. Sok idő mult el, mióta hazánkban egy rendszeres büntető törvénykönyv szüksége felismertetett, mit az időközönként ezen irányban történt törekvések is igazolnak, de fájdalom, e törekvéseket siker nem koronázta. Reánk jutott tehát a nagy feladat megoldása, de hogy annak sikerrel megfelelhessünk: fel kell használni egy részről a büntetőjogi tudomány útmutatásait, annak vívmányait és elismert igazságait, más részről pedig úgy e hazában, mint azon kivül egyesek által tett tapasztalatokat, mert alkotásunk csak akkor lesz nagybecsű, ha ezek tekintetbe vételével fog az létrejönni. Ezen feladatnak helyes megoldására nagy anyagot nyújtanak a külállamokban az utóbbi időkben történt büntető törvényalkotások, az 1813. évi magyar büntető javaslat, ezen méltó büszkeségünk, valamint a most előttünk fekvő tervezet is, mely tagadhatlan, a büntető jogi tudomány átalános tanainak és igazságaínak felkarolásával, s a tapasztalatok helyes mérlegelésével van Összeállítva, mely tervezettől, bár annak egyes részei ellen, véleményem szerint is indokolható kifogásokat lehet felhozni, az elismerést megtagadni nem szabad és nem is lehet. Egy jó büntető törvény megalkotása a legnehezebb feladatok egyike, mert bármily gonddal legyenek is annak szabványai szerkesztve, lehetetlen az, hogy a különböző esetek mindegyikét kimerítse, és az ezeknek megfelelő minden intézkedéseket tartalmazza; s lehetetlen az, hogy egyes szabványai, akár a büntető jogi tudomány elfogadott elveivel, akár a tapasztalatok nagy körében felismert egyes helyes megoldási tényezővel, s végül a nemzet jellemével és jogi meggyőződésével minden esetben öszhangzók legyenek; mert igen sokszor ezek egyike a másik mellőzését eredményezi. Azért, midőn az előttünk fekvő tervezet megbirálásához fogunk, mivel a jelzett nehézségekkel a javaslat teremtője is megküzdött, nem lehet törekvésünk az, hogy minden