Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

IV. A btkv, javaslatának átalános tárgyalása a képviselőházban, Pauler Tivadar. 89 E nézetből indultak ki apáink c bűntettre nézve és ilynemű bűntett van több is. E nézetből indultak ki az európai újabb törvényhozások, midőn némely bűntetteket és vétségeket csak a sértett fél panasza folytán büntetnek meg. E nézetből indultunk mi is. Vannak büntettek, vannak vétségek, melyek, habár súlyosak is, csakis az illető panasza folytán toroltatnak meg, kivéve, ha a közérdek sértetik, vagy ha azok által követtetnek el, kiknek a sértett felek jogait védelmezni, és panaszlóként föllépni kötelességük lenne. Ezek a főbb elvek, ezek az okok, melyek az igazságügyi bizottságot azok elfogadására birták. Legyen szabad még csak néhány szót a büntetések megszüntetésének módjairól mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Elfogadtuk mi a kegyelmezést a legtágabb kiterjedésben. Fentartottuk a korona azon fényes jogát, hogy a viszonyok és körülmények- rgegyelmezés. hez képest a büntetések súlyát enyhíthesse, elengedhesse, kegyelmet gyakorolhasson. Es miért ? A kegyelmezésnek joga, azaz, a büntetés elengedésének vagy enyhítésének joga a büntető állam souverain jogának szükségképeni kifolyása. Igen helyesen mondta Szalay László: „A kegyelmezési jogról lemondani, vagy azt korlátozni annyit jelent, mint az állam souverenitását lenyűgözni. Európa államainak még egyike sem látta helyén ennek abdicatióját, mi sem láttuk helyén. Nem láttuk helyén azért, mert ez a büntető jog természetéből folyik. Igazságos azon büntetés t. ház, meggvözödésem szerint, mely először a jog, másodszor a szükség követelményének felel meg. rBün nélkül Isten sem büntethet, szükség nélkül ember nem büntettethetik", mondá Szemere. Már most, vájjon a büntetés a fenforgó concret viszonyok és körülményeknél fogva szükséges-e? annak megítélését nem bizhatjuk a biróra, kinek törvény szerint kell ítélnie. Ezt csak az bírálhatja meg, ki az államhatalomnak úgy szólván kezelője, birtokosa és képviselője. A netaláni visszaélések ellenében ott van a garantia, mely minden visszaélés ellen a törvényben gyökerezik, ott van a felelős minister ellenjegyzése. Elfogadtuk az elévülést, el azért, mert épen az általam emiitett elvnél fogva ott, a hol a bűntett tudata elenyészett az élő nemzedékben, ott a hol az illető folytatott törvényes életmódja által büntelenségének, javulásának kétségtelen jelét adta: ott $évalés. az igazság szerint lehetne talán, de szükség szerint nem kell büntetni, ott a büntetés felesleges. Ez az elévülés intézményének alapja; ez az oka, miért azt — habár az elévülési időszakok meghosszabbításával — elfogadtuk és elfogadásra ajánljuk. A mi már most a részleteket illeti: a büntető javaslat, a mint az igazságügyminister ur elmondta, óvja az államot, annak intézményeit, az egyeseknek életét, becsületét, szabadságát és vagyonát; sújtja a kÖzveszélyü bűntetteket, és külön intézkedik a hivatali bűntettekről és vétségekről. Mindezen intézkedéseiben óvakodott az iskolának definitióitól ott, a hol ezek feltétlenül szükségesek nem voltak. „Omnis in jure civili definitio periculosa" illik a büntető jogra is. Szorítkozott a törvényes dispositiókra és csupán ott irta körül a fogalmakat, a hol ezt a büntettek tényálladékának meghatározása feltétlenül követeli. Követte mind a javaslat, mind pedig az igazságügyi bizottság e tekintetben az európai törvénykönyvek rendszerét, az európai törvényhozásoknak eljárását. Tagadhatatlan t. ház, hogy hazánk törvényhozására a nyugotnak törvényhozásai mindig lényeges befolyással voltak. Azon idő óta, hogy ezen országnak szent és nagy királya nem kelet, nem Konstantinápoly, hanem Róma felé fordult, azon idő óta meg volt határozva ezen nemzet jövőjének iránya, el volt vetve szerencsésen a koczka. Mi a nyugati czivilizatió körébe tereitettünk, abban megmaradtunk, abban vagyunk. Hazánk egyik nagy szónoka azt mondotta: „A keresztség felvétele óta egész a vasutakig nem volt eszme, a mely Nyugat-Európában uralkodásra emelkedett, a mely elöl e nemzet elzárkózott volna; lett légyen nagy igazság, lett légyen nagy tévedés, annak nyomaira évkönyveinkben akadunk." Ez történt büntető törvényhozásunkkal is. A legrégibb idők óta befolyással voltak arra nyugati szomszédaink intézményei. Ha az első királyok törvényeit olvassuk: a frank capituláréknak, a kánoni jognak nyomát világosan felismerjük. Később, midőn Európaszerte uralkodni kezdett az elrettentési rendszer: mi is annak hódoltunk. Hiába hivatkozunk mi, még pedig bizonvos önérzettel Kálmán törvényére „de strigis, quae non sunt, nulla fiat quaestio", hiába, mondom, Önérzettel, mert az európai nemzetek befolyása reánk e törvény erejét is megtörte. Kálmán törvényének daczára 1527-ben a VI. t.-cz. az incantatrixeket, a büvölöket szigorúan fenyitendöknek rendeli, és 1749-ben a Cynosurának szerzője a striga szó mellé igazsággal tehette: „Hodie contra 12