Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

SS L A btkv. tárgyalása átalánosságban. hanem a büntetések legkisebb mérvére is. És ez egyike azon eltéréseknek az 1843-iki elvektől, a melyeket úgy hiszem, habár csak röviden is, igazolnom kell. (Halljuk!) Az a nézet, hogy a büntetés minimuma alól fel kell oldani a birót, fel kell szabadítani és feljogosítani arra, hogy a legnagyobb bűntettekre is a legkisebb büntetést minden határ nélkül kimérhesse: ezen nézet csak azáltal igazolható, hogy a bűntetteknél minden az alanyiságból, minden a subjectivitásból, minden az egyénnek akaratbeli elhatározásától, az akarattól, lelkülettől függ. A bűntetteknek nagysága részben a cselekvőnek gonoszságától, subjectivitásától függ; de van minden bűntettnek objectiv tényállad-éka. A sértett jognak nagysága, a kárnak, a veszélynek foka, döntőleg hatnak magának a bűntettnek természetére és súlyára is. Akármilyen indulattal cselekedjék valaki: az emberölés mindig súlyosabb bűntett, mint a legeslegnagyobb gonoszsággal elkövetett becsületsértés. Tárgyi tényálladéka van a bűntettnek, a mely nem csak a cselekvőnek lelki állapotától, hanem a sértett jog nagyságától függ. Azt mondani, hogy nincs minimum, annyit tesz, mint egészen elejteni a bűntettnek tárgyi momentumát. De az ellenkezőt javasolják még más okok is. — Meghatározni a büncselekvénynek súlyát, jelezni mintegy azok nagyobb vagy kisebb bűnösségét, nemcsak a büntetés legmagasabb, hanem a legkisebb mértékének meghatározása által: ez a törvényhozás joga. (Helyeslés.) — A törvényhozás e jogról nem mondhat le a legnagyobb hátrány nélkül, mert megzsibbasztaná a minimum elhagyása által a törvények praeventiv hatását. A törvények kihirdetésének nagy hatása abban rejlik, hogy óvja és figyelmeztet, az állampolgárokat tetteiknek következményeire. Ott, a hol a minimum el van ejtve, ott ezen intő, óvó hatása a törvénynek nagy részben elenyészik, elvész. (Helyeslés.) Hozzájárul, hogy Európaszerte véget vetettek a »prudens judicis arbitrium«-nak, nem bizalmatlanságból a birák iránt, hc.nem a polgárok szabadsága, a polgári jogbátorsága érdekében. De a minimum elhagyása nem-e a prudens judicis arbitriumának legalább bizonyos irányban rehabilitálása? A biró is ember a biró is ki van téve mindazon kísértéseknek, melyeket a barátság, a pártfogás, a nepotismus saját barátai és rokonai érdekében gyakorol. Nem én mondom azt, Európa egyik leghíresebb criminalistája Rossi mondta, hogy körül kell sánczolni a birót a törvényes minimum által oly praetensiók ellen, a melyek az érintett és más ürügyek és okoknál fogva itt egyesülnek és a birót megingatni megkísérlik. Hozzájárul, a mi az igazságügyi bizottságra nézve nagy nyomatékkal birt, hozzájárul Európa Összes törvényhozásainak példája. 1843-ban jelent meg a magyar büntető javaslat. Ismerte azt Európa, ismerte, méltánylólag, dicsérőleg szólt róla Németországnak legnagyobb criminalistája Mittermayer, ki munkájában emléket emelt ezen törvényhozási műnek, s azt Európa előtt a legdicséretesebb színben tüntette fel. Azóta hosszú sora keletkezett az új büntető törvénykönyveknek, hosszú tanulmányozás, tanácskozás, munkálkodás után. Itt van az 1851-iki porosz, a mely majdnem 30 évi előkészülés után alkottatott meg. Itt van a belga, a berni, a bajor, az új-német birodalmi törvénykönyv, itt van az olasz és az osztrák javaslat. Egyetlen egy sem fogadta el a minimum kihagyását, s egyetlen egy sem hódolt e részben az 1843-iki javaslat elvének. A mit az összes európai jogtudomány, a mit a legműveltebb nemzetek törvényhozásai alkalmazhatónak nem tartottak: azt, t. h. mi sem mertük alkalmazni. Nem az experimentálás a törvényhozás föladata, (Helyeslés) hanem a tudomány és tapasztalás által megállapított elveknek alkalmazása. (Helyeslés). Ez volt az ok, hogy azon nagy tisztelet mellett, melylyel mi az 1843-iki büntető törvényjavaslat alkotói iránt viseltetünk, azon mély hála és köszönet daczára, mely kebelünkben a'zok iránt él: ezen föelvüket el nem fogadhattuk, el nem fogadtuk. Hogy a büntettek az állam által megfenyitendök, hogy azoknak megfenyitése nem bizható az egves sértett felek akaratára: az egvátalában elismert igaz- , ..... . ...... . ., _ °- , , , , , « serto indítványára üldözhető bunsag. De vannak mégis oly jogsértések, melyek az egyesek becsületére, a családok békéjére, nyu galmára oly nagy befolyással tstendö cs^k^nyík. vannak, hogy azoknak az illető akarata elleni megfenyitése a fájdalmakat, bajokat, sértéseket még tetézné. Vannak oly jogsértések, melyeknek bebizonyítása majdnem lehetetlenné válik a családi érzületnek legmélyebb bántalhiazása nélkül, s melyek az illetőknek hozzájárulása nélkül soha fel nem deríthetők. Ezen okokból már régibb törvényeink a házasságtörés bűntettét, melyet a nő részéről főbenjárónak tartottak, csak a sértett fél panasza folytán torolták meg. A közvizsgálatnak, a büntetésnek helye nem volt soha, ha a férj nem követelte, s megszűnt, mihelyt az elengedte.