Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

III. fejezet: Meddig élhet tehát a magyar?

— 63 — Megvan még az ethnologok gyönyörére a hosszú hajú, hosszú bajszú barna magyar ember is. De már nem táplálkozik oly jól, mint táplálkoztak elődei. A buzakenyér helyett máirozs s árpakenyér vagy tengeri görhe került az asztalra. A halakban egykor gazdag folyókból kifogytak a legszebb példányok; a mocsárok nincsenek ugy ellepve szárnyasokkal, az erdők, mezők néptelenek s mint emiitők, most már eladja, pénzzé teszi tápláléka javát a magyar ember s főkép a nemtelenebb czikkek fogyasztására szorítkozik. Eladja borát is ami „piaczra való" t. i. jobb s vizzel erjeszti fel a törkölyt a háziak, vagy a cselédek számára, Télen korpacziberét csinál s burgonyával pótolja a főzelékek hiányát. Még most sem megy el a karácsony kalács nélkül, s a tél egy-két kisebbfajta hizó leölése nélkül. De a hizó sem olyan már mint volt egykor. Tengeri helyett ez is burgonyát kap vagy árpát. Arpaszalmán telelnek a növendék marhák, melyeknek ezelőtt széna és sarjú járt. Polyvát kapnak a „fodros korpa" helyett s burgundi répát az árpadara helyett. Természetes aztán, hogy az ilymódon táplált állatoknak termékei s ivadékai sem olyanok mint elődeiké. Satnyulnak ezek is s ha egy-egy marhavész keletkezik ezrivel pusztítja el a kór kifejlődésére megérett állatokat.