Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)
III. fejezet: Meddig élhet tehát a magyar?
— 64 Szóval, kiéljük a földet anélkül, hogy viszszaadnánk tápját s ez kivált amiatt, hogy legszebb terményeit idegen országokba küldjük, csak a nemtelenebbeket képes nagy tömegben megteremni, mi aztán nem épen kedvező testünk, egészségünk fentartásához. Közegészségi állapotaink különben is el vannak hanyagolva. Az életbelépő kisdedek 34—35 százaléka első évben elhal. Sok születik halva, sok egész életére kiható bajokkal, sérülésekkel jön a világra, mert a szülészet ügye országszerte el van hanyagolva. Majdnem fele (44—45%) elhal az életbelépőknek életük 5 első évében. Ujonczaink közül 23—24 százalék csak az, mely teljesen képes minden katonai szolgálatra. Kórházaink számra s berendezésre nézve meg sem közelitik a szükségletet. Közbiztonságunk majdnem ázsiai állapotban van, kivévén a főbb városokat. Létérdekeink tehát, az anyagi a testi élet terén átalában el volt és el van hanyagolva. Nem mondhatunk kedvezőbb véleményt a szellemiekre nézve sem, mert köznövelésünkben háttérbe voltak s vannak még most is szoritva mindazon közhasznú gyakorlati ismeretek, melyek életképessé, életrevalóvá teszik a nemzetet. Büszkék voltunk, illetőleg volt csak a kiváltságos osztály az ö humanisticus, meddő műveltségére, melyben meghaladta a müvei-