Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

III. fejezet: Meddig élhet tehát a magyar?

— 62 — nyúlánk marha — kevés kivétellel, minőket példányképen némely gulyában láthatunk. A magyar ló, melyet most már inkább tatárfajnak nevezünk, más különféle fajoknak adott helyet, melyek nagyobbak de nem erősebbek, pár mérföldet gyorsan befutnak, de nem képesek 10 —15 mérföldet „elporoszkálni" egy folytában. így szintén a hosszuszarvu, hosszugyapjas magyar juh, melynek hazája az alföld volt, elpusztult, finomabbaknak adott helyet, melyek ott meg nem élhetnek, holott azokat kellett volna finomítani. Létérdekeink szorosan egybefüggenek azon növények s állatok létérdekeivel, melyekből táplálkozunk, öltözetet, bútorzatot, szerszámokat stb. készitünk. A hosszú bajszú búza, mely a szép magyar kenyeret adja, még meg van; de már nem oly súlyos, nem oly piros, nem oly aczélos, mint volt csak 50 év előtt is. Az akkori búzák szalmája sok magyar vidéken, az öregek kifejezése szerint „nád" volt a mostanihoz képest. A hosszú bajszú árpa is meg van még s találkoznak makkos erdők, melyekben a magyar sertéscsürhe nagyrésze kiállításra méltó példányokat szolgáltathatna. De gabonánk s husterményeink javát eladjuk. Eladjuk a legszebb szárnyasokat, a legszebb halakat és házi állatokat, többnyire a bécsiek számára.