Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

III. fejezet: Meddig élhet tehát a magyar?

— 60 — ki van téve az árvizek rombolásának s viszont az aszály pusztításának, az ország legtermöbb része, mert kormányzatunk nem vette figyelembe létérdekeink anyagi, területi követeléseit, így a síkfold pusztáin gyér maradt a népesség. Pedig a magyar elem, a magyar nemzet zöme főkép eme lakálytalan síkságra szorítkozott. Nem telepesitette el, nem erősítette meg a határszéleket, a hegységeket a kormány, minek aztán természetes következése volt, hogy a török s tatár és német vándor vagy segéd csapatok pusztításai leginkább a magyar elemet sújtották, míg a szláv, német, román elemek jó menhelyt találtak a Kárpátok, Beszkid s Erdély hegységei vagy a Dinari-alpesek közt. A magyar urak, midőn a síkfóld elpusztíttatott, felvonultak egy-egy ócska várba a felvidékre — de annak, hogy ott laktak létérdekeink előmozdítása szempontjából semmi nyoma. Templomokat építettek, iskolákat állítottak, főkép felekezeti czélokul: a nemzeti lét czéljait azonban szemelől tévesztették, még az általuk alapított egyházakban és iskolákban is. Önmaguk s igy családjaik is elhanyagolták a „paraszt" magyar nyelvet. A fiuk latinul, a leányok német nyelven képeztettek ki — a cselédséggel s a jobbágyokkal „saját nyelvükön" beszélt a földesúr s helyi érdekeiknél magasb érdeket nem ismertek, habár megye-