Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

II. fejezet: Az életképesség főbb feltételei

— 18 németet, a svábot, ki harisnyában jár, köt, fon, sző stb. szóval aprólékos „női munkákat'' végez. Igaz, hogy ezek alig jövedelmeznek egy-egy órai munka után 1 — 2 krt, de jövedelmeznek télen-nyáron, a nap és éj bármely óráiban, mig a föld csak egy termést ád egy évben s csakis a jó évben jutalmazza meg a mezei gazdát. Az ügyes iparos pedig 10—20 szórta sőt százszorta is fokozhatja az iparanyag értékét, mig a termelő jó ha 5 — 6—10 magot arat. Sajnálandó tévedezés tehát az iparpályák kigunyolása s kerülése, mely legfelebb a lomhaság kedveléséből eredt. Népünk idegenkedik minden aprólékos munkálkodástól, mert ez kitartó szorgalmat követel. Tény, hogy átalában elhanyagoltuk az ipar s kereskedelem terét, s ha mentségül egyrészt alkotmányunk s állami életünk hiányaira bár okszerűen hivatkozhatunk; ép oly okszerűen vádolhatnak minket utódaink, kiknek most már az ipar s kereskedelem előhaladt mozgalmai közt nehezebb pályát törni, mint lett volna nyomunkba lépniök, hogy versenyt futhassanak nyugoti szomszédainkkal, ha a világ piaczain nem, legalább a hon határain: belől. Pedig jelenleg Európában a népek s nemzetek önfentartásának legbiztosabb eszközei, az ipar és kereskedelem. Ezek elégtelensége tág-