Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)
Zárszó
- 133 Zárszó. Tény, hogy a magyar nemzet nagyrésze meghasonlott önmagával a nemzeti lét szellemével, jellemével, történelmével. Sokan, nagyon sokan megtagadták a szabadság s függetlenség elveit. A magyar nemzet mindig büszke volt sajátságaira, saját létére. Mindig szerette, dicsőitette a szabadságot s az ország függetlenségét. Mindig óvakodott a nyugatról jövő művelődési áramlattal együtt beszíni, elsajátitni az ott honos petyhüdt gyarlóságokat. De most nem. Mert azok: anyagi jólétet Ígérnek a köznapi élet nehéz viszonyai közt. Most az önálló állami élet feltételei bármily hiányosak, bár mennyire megcsonkitvák: sokan közöny nyel sokan örömmel nézik s mutatják fel e hiányokat, mint létünk oly biztosítékait, melyeket az „összállamnak" hoztunk, hogy érettük megvédje határainkat zsoldosaival. Az önbizalom, önbecsérzet megrendült országszerte. Büszkeségről, nemzeti önerőérzetről csak itthon a tűzhely körül van néha szó. De nem a fővárosban s legkevesebbé ott hol azt mutatni szükség volna t. i. az országházban. Ott a bécsi szellem vált — 1867-ben uralkodóvá, melynek folytonosan ujabb meg ujabb