Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

— 102 nak kelet és nyugot, s dél és észak közt leg­egyenesebb uton lehetne találkoznia: mai napig sem vonta magához ezen forgalmat. Pedig azon időben, midőn a magyar kor­mány s törvényhozás némi jogot nyert saját ügyei rendezéséhez, a különben nagyon is fel­karolt vasnti épitkezések megkezdésekor az volt hangoztatva, hogy most már belépünk az európai államcsaládok rendszerébe, s az Adriától észak­felé és a Feketetengertől, nyugot-felé eső terü­letek kereskedelmi gyupontjává, vagy legalább átviteli területévé válik hazánk. De semmi sem ment nehezebben kormá­nyunknak, mint a nemzetközi összeköttetések­hez kellő előleges alkudozások iránt megindított diplomatizálás, mit természetesen az osztrák dip­lomatia rendszere tett csigamenetelüvé. S most az úgynevezett önállás hatodik évében, még mindig majdnem csak azon a helyen állunk, melyet kiin­dulási pontnak nevezhetünk, mert igy akarják ezt a bécsiek. Egyetlen egy nemzetközi összeköttetésünk sem létesült azóta, kivévén azon nyugati irány­zatot, miszerint Gratz és Oderberg-felé egy helyett, most már 3 főirányban állunk össze­köttetésben Ausztriával. Galiczia, s illetőleg Oroszország-felé azonban az épitkezések lassan haladnak elő, Romániával csak mostanában jött létre megállapodás, miről a törvényhozásnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom