Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

— 99 — torhangon beszél ezen állat fülének fontos voltáról s arányairól a test összes háztartásában? Ezt a mi magyar gazdáink nagyon szégyenletes dolognak tartanák, holott az angol, belga, vagy hollandi gazda büszke ily tudományára. S hogyan kivánhatjuk, hogy országunkban száz meg száz milliókra szaporodjanak a házi szárnyasok, mi által jelentékeny lendületet nyerne közgazdaságunk, ha a magyar gazdához nem illő dolog ezek ápolása, sőt nem egy „jó gazda" szenvedélyesen üldözi s pusztítja a házi szárnyasokat. Más népeknél a szövés, fonás, varrás, horgolás, kosárkötés, szalmafonatok készitése stb. egyik legkedvesebb férfimunka, melyben a családfő, ha jobbat nem tehet jó példával jár elől. Nálunk ez nem megy. Mi csak az erős, a rendkívüli erővel járó munkákat nevezzük férfimunkáknak. Pedig elvégre is az ily férfimunkák évenkint alig mennek többre 80—100 napnál s a hátralevő 250—260 nap alatt csekély erőfeszités mellett, majd csak annyit lehet keresni mint ama 80 —100 nap alatt. Nemzetgazdasági érdekeink igénylik, hogy ne szorítkozzunk csupán néhány nagyobb, nagyjelentőségű munkakörre. A legkisebb munkakör is nagy jelentőségű az egyes háztartásnál, ha folytonos szorgalommal egész éven át űzetik. És nagyjelentőségű a nemzet7*