Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

— 100 — gazdaságban ha milliónyi kezek által léte­síttetik. Nagy mulasztás az ily „aprólékos" munkák elhanyagolása, melyet uj viszonyaink többé nem engednek meg. Uj viszonyaink folytonos, értelmes munkál­kodást követelnek minden munkaképes polgár­tól saját körében, kézzel, pénzzel, fejjel, szóval, jótanácscsal, stb. átalában kitől, hogy telik; és követelik, hogy megtanuljunk egymás kezére dolgozni, mert csak egyesült erők által hozhat­juk létre azon nagy munkákat, melyekhez a legnagyobb egyéni erő is gyenge. Eme munkálkodás a vagyonosbodás alapja. És a vagyonosság oly feltétele a nemzetéletnek, mely nélkül azok emésztik fel életnedveinket, kik helyettünk számunkra dolgoznak. Épen az ipar s kereskedelem, a közgazda­ság tere az, melyen elmondhatjuk a magyar nemzetre, hogy idáig nem volt, azaz nem volt annyira kiképezve, nem volt annyira tevékeny, nem volt annyira vagyonos, hogy ipar s keres­kedelmi czikkeivel versenyezhetet volna a vi­lágpiaczon. Hiányoztak ehez a kellő összekötte­tések, de hiányzott a kellő akarat is. Nyersterményeit, borait, búzáját, gabonáját, gyapjúját stb. más népek vitték piaczra, mi által az országnak nem a legjobb szolgálatot tettek. De a nyersterményeknek nem mindig

Next

/
Oldalképek
Tartalom