Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

34. §. MAGYARORSZÁGI ALAPTÖRVÉNYEK. 79 A magyar sz. korona területéhez a hon alapítástól fogva tartozó, de az 1849 után életbelépett absolut uralom alatt Magyarországtól elszakított mai Horvát- és Szlavonországot az 1868 : 30. t. cz. hozta ismét Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösségbe és olyan államjogi viszonyba, melynélfogva a magyar király uralma alatt Magyarországgal, a beligazgatás-, vallás- és közoktatás és igazságügyekre kiterjedő saját autonómiáján kívül, közös törvényhozással és közös kormányzattal bir és a magyar sz. korona területének kiegészítő részét alkotja. Ezen törvény ugy tartalmánál fogva, mint a törvényhozásnak magában e törvény szövegében (70. §.) eszközölt nyilt kijelentésénél fogva alaptörvénynek tartandó. Ugyanezen törvényben kimondatott Dalmátia visszacsatolása is, melynek megtörténte után az 1868 : 30. t. cz. hatálya Dalmátiára is kiterjed. 1. A magyarországi alaptörvényekre nézve 1. Petrovics: Indroductio in ius publicum 11—65. lp. — Cziráky : Jus p. XVI. és köv. §§. — V i r ozsil: Jur. p. spec. IV. 9 —13. lp. és »Magyarország közjoga« 60 — 65. lp. Igen becses az alaptörvényekre nézve P a u 1 e r T. jeles értekezése az »Egyet. m. Encyclopaedia« II. 347—352. lp., melyet K é c s i »Magyarország közjoga* cz. művében legnagyobbrészt szóról szóra, bár mindeu idézőjel nélkül követ. 2. Az arany bullát az alaptörvények közöl kihag3Tandónak vélték Grossing és Gustermann az irodalmi rovatban ismertetett irányú műveikben; sőt a bullának érvényességét is, részint keletkezési módja, részint tartalmából vont álokosdásaik folytán, kétségbevonták ; amin azonban, e két irónak műveik megírásában kitűzött irányát tekintve, csodálkozni nem lebet. De azon igen is csodálkozhatunk, bog}' hazai publicistáinknak az arany bullának, épen Grossing és Gustermann okoskodásai ellenében is, hitelességét és érvényét eléggé kimutató velős dolgozatai után, találkozhatott hazánkfiai közöl egy (Mircse János. Lásd a »Pesti Napló« 1869-diki évfolyam esti kiadása 34. és 35. sz.), ki az arany bullának még lételét is egyenesen tagadta és pedig azért, mivel az egy keze ügyébe került s a 15-dik század végén íratott velenczei codexben nem találtatik, amely körülmény miatt azután, s diplomatikai viszonyainkban való járatlansággal egész nemzeti multunkat pellengérre állítva, mesének híresztelte azt, mit századokon át főkincsük gyanánt becsültek őseink. Kna u z Nándor »II. Endre szabadságlevelei* czímű jeles értekezésében eléggé kimutatta Mircse óriási tévedései- és felületességével szemben az aranybullának kétségbe épen nem vonható hitelességét. Mert habár nem birjuk is a hétpárban kiadott bullának egy eredeti példányát sem, de birjuk annak több rendbeli s hitelesség tekintetében minden kételyen felül álló eredeti átiratait. így az 1318. évben a kalocsai zsinaton készült átirat eredetije fen van a primási levéltárban. Nagy Lajosnak 1351 , még pedig egy akkor még meglevő eredeti példányról készült megerősítő átirata — melyben nemcsak általános szavakban van hivatkozás az arany bullára, »annak dátuma és szövege nélkül«, mint Mircse vastag járatlansággal állítja, hanem annak egész szövege szóról szóra foglaltatik — eredeti példányokban meg van a csász. kir. titkos és a magy. országos levéltárban, továbbá a szepesmegyei Görgey- és Erdélyben a Teleki-család levéltárában. Nagy Lajos ezen átiratát, leánya Mária 1384. ismét átirta és megerősítette és ezen megerősítő átirat eredeti példányai a cs. kir. titkos és a magy. országos