Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

7s E. R. ELSŐ SZAK. MÁSODIK FEJEZET. az emberi méltóság és személyiség lényegével ellenkezik, ugy a szólásés ezzel összefüggőleg a sajtó- és tanszabadságnak békóban tartása is az emberiség magasztos czéljainak kivitelét és szellemi természetének a közmivelődésre okvetlenül szükséges kifejtését semmisítené meg. Nincs is alkotmányos államokban ezen jogok korlátolása az államfő önkényére bizva. És valamint más alkotmányos államokban, ugy hazánkban is 1848 óta mára szólás-, sajtó- és tanszabadságot határozott törvények biztosítják, melyeket fontos tartalmuknál fogva bátran az alaptörvények közé lehet sorolni. Ezek : az 1848 : 18. és 19. t. czikkek, melyek közöl az első, az 1848 előtt gyakorlatban volt elővizsgálatot eltörülvén, a sajtószabadságot, sajtótörvény mellett, megállapítja; utóbbi pedig a tanítás és tanulás szabadságának elvét mondja ki. 4. Végül a honpolgári jogokat biztosító alaptörvények közé sorozhatni az 1868 : 44. t. czikket is, mely kimondja, hogy miután Magyarország összes, bármily nemzetiségű polgárai az alkotmány alapelvei szerint, politikai tekintetben egy nemzetet, az oszthatlan egységes magyar nemzetet képezik : e hon minden polgára, akármelyik nemzetiséghez tartozik is, annak egyenjogú tagja, és ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabályozás alá, amenynyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik, a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván. Ugyanezen t. cz. tartalmazza ennekfolytán a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve felállított szabályokat is. 34. §. Folytatás. Erdély unióját meghatározó s Horvát-, Dalmát- és Tótországok államjogi viszonyát Magyarországhoz szabályozó alaptörvények. VI. Erdélyt, melyet a mohácsi vész után mostoha körülmények szakítottak el Magyarországtól, s mely habár a nemzeti fejedelemség megszűnte után I. Lipót és utódai alatt ismét a magyar királyok uralma alá került, de általuk Magyarországgal szándékosan nem egyesíttetett, az 1848 : 7. t. cz. egyesítette ismét Magyarországgal. Az absolut uralom alatt 1848 után ismét külön választtatván, az 1848-ban kimondott, de meg nem valósíthatott unió keresztülvitelét eszközli és részletesen szabályozza az 1868 : 43. t. cz., mely az 1848 : 7. t. czikkel együtt — és pedig mindkettő az ország területi és politikai integritását megvalósító tartalmánál fogva — alaptörvényt képez.