Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

24. §. AZ ALKOTMÁNY A VEZÉREK KORÁBAN. 41 egyfelől szabadságszeretetének, másfelől természetes józan eszének fényes bizonyságát.« 1. Azt, hogy a hunok- vagy kunok- és várkunoknak egyes adatokban fentartolt ősi intézményeiben a mi alkotmányunknak és több nemzeti intézményeinknek mintegy ősi gyökerét szemlélhetjük, s igy azoknak eredetét külföldön keresni nagyon is elhibázott lépés, érdekesen és tanulságosan bizonyítja Bartal Commentárjainak I. k. 6 7 — 105. lp. ugy szintén az s>Uj magy. niuzeuin« 1852. évi. 403 — 430. lap. 2. Hogy lehet-e az ősszerzödést az alaptörvények közé sorozni vagy nem, azt az alaptörvényekről szóló §. tárgyalja ; itt csak azt jegyezvén meg, hogy a esiki székely krónikában (melynek hitelességét a derék történetbúvár, Szabó Károly*, gr. Kemény J. és Bartal védvei ellenében diadalmasan kimutatta az Uj magy\ muz. 1854. évf. és az erdély. muz. egyl. Evk. II. k) fenmaradt székely alaptörvény pontjaival gyönyörűen egyezik névtelenünk vérszerződése. A kettő közötti felületes eltérést — Szabó K. alapos okai nyomán — a névtelennek kell tulajdonítani, ki kora nionarchico-aristocraticus felfogását gyakran helytelenül viszi vissza Árpád korára. A székely alaptörvény pontjai igy hangzanak : 1. Egyedül Árpád férfi ágát illesse a főhatalom Magyarországon. 2. Amely földet valaki saját kezével szei zeud, sajátja legyen ; mit közerővel szereznek, az oszoljék igazságosan a szerző felek közt. 3. Az ügyek a nép egyetértésével végeztessenek. 4. Ki a fejedelemnek tett hitet megszegi, fejét és vagyonát veszítse a főrabonbán áldozata előtt ; ki a rabonbánok ellen vét, tüz- és víztől tiltassék el (vagyis számkivettessék). 5. Ha valaki a nagy és kis rabonbánok vagy harkász tisztviselők közöl a nemzet ellen törne, az örökösen Ápolt nemzetségből választandó főrabonbán ítélete alá vettessék. 6. Ki a főrabonbán áldozatára meg nem jelenik, ketté vágassék. 3. A hatodik pont a névtelennél nem foglaltatik a vérszerzödésben, de hogy az oda tartozik, aminthogy nagyon jól is öszszefügg az 5 ponttal s azoknak mintegy természetszerű folyamánya, azt összes hazai krónikáink — melyekből azt Verbőczi is kiírta HK. I. 3. 0. 25 — kétségenkivül helyezik. Igy Kézai, Chronicon Hung. I. könyv. 2. fej. 1. §. — Chron. Budense. (Buda 1838. kiad.) 14. lp. Chron. Posoniense (Pest 1852.) 6. lp. Marci Chron. (Pest 1861.) 7. lap. és Turóezy Chron. I. vész. 16. fej. — Szabó K., a névtelen jegyző, mint XI. századbeli ker. főpap vallásos és polit. nézeteinek rója fel, hogy nála a vórszerzödésnek a nemzeti áldozatra ezzel együtt járó nemzeti közgyűlésre vonatkozó nevezetes pontja teljesen el van hallgatva. x-Azon korban, midőn az ősvallás hivei meg többször erős küzdelmeket vívtak az ifjú kereszténységgel; midőn még- Sz. Lászlónak is törvényt kellett hozni a pogány szertartások ellen, s midőn másfelől a nemzeti ügyek vezetése csak kevés választottakra levén szorítva, az összes nemzet szavát közgyűléseiben, mint Árpád vezérek korában többé nem emelhette : a főpap e pontróli hallgatását teljesen indokoltnak láthatjuk.« (Szabó K. »A csiki szék kr. védelme az »Uj m. m.« id. évf. 402. lap.) 4. Őseinknek ez időbeli alkotmányára nézve lásd Szabó Károly, Horváth M., Szalay tört. műveit; Bartal commentárjait, Ladányi Alkotmány történetét (Debr. 3. k. 1872. 1 — 8. lp.) és Hajnik Imre: Alkot, és jogt. II. füzetét. (Pest 1870.) — A szövetségi s nem a monarchiái alkat mellett nyilatkozott már Verbőczi is Hk. II. E. 3. Cz. 1. és 2. §§. és I. E. 3. Cz. 2. 3. 4. 5. 6. §§,