Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Ötödik szakasz: Az állami hatalom gyakorlásának módja Magyarországon

404 ÖTÖDIK SZAKASZ. NEGYEDIK FEJEZET. beli közigazgatási ugy, mint törvénykezési ügyeik körül az állami felsőbb felügyelet alatt maguk intézkedtek, önkormányzati jogokkal s a többi törvényhatóságokhoz lényegileg hasonló állással ugyan, de több tekintetben eltérő, sajátságos szerkezettel birtak. Il\en törvényhatósági joggal biró sz. kerületek voltak 1848 előtt a Jász-Kun-, Hajdú, a szepesi XVI város, a fiumei s buccarii szabad kikötői és a túrmezei nemes közönség kerülete. I. A Jász-Kun kerület a Duna és Tisza közt egymással nem egészen összefüggő három nagyobb tömegben elterülő Jászságot a Kis- és Nagy-Kunságot foglalja magában— mint egy törvényhatóságot képező területet. A jász-kunok hazánkban az Árpád-korszakban, különösen sz. László, II. István és IV- Béla idejében telepedvén le, már ekkor, nevezetesen pedig IV. László alatt 1279-ben nyert kiváltságaik értelmében, igen szép szabadságnak s a magyar nemesekkel egyenlő jogoknak jutottak birtokába s egyedül a nádornak, mint főkapitányok és főbirájoknak hatósága alá rendeltettek. És jóllehet, a későbbi királyok is, nevezetesen I. Károly, Lajos, Zsigmond, Mátyás és Ulászló, kiváltságaikat megerősítették; de, mivel a pórlázadásban résztvettek, az 1514: 23. t.-cz. által kiváltságaik és jogaik egy részétől megfos ztattak, a mennyiben az idézett törvény rendelte, »hogy a kunok és philisteusok (jászok) is, mint más lakosok és parasztok adózzanak, tizedet fizessenek és egyéb terhet viseljenek.« Azonban e törvény daczára is a nádor hatósága alatt továbbra is megmaradtak, s birtokaiktól csak bizonyos évi censust fizettek a királynak, sőt az 1655 : 44. t.-cz. által régi szabadságaik- és jogaikban újólag megerősittettek. Egyébiránt a török uralom korszakában a Kis-Kunság Pest, a Jászság és Nagy-Kunság pedig Heves vármegye hatósága alatt állott és miután a nádori szék ezen korszakban többször és huzamos ideig üresedésben állott, a királyi kincstár nevezett e kerület számára főkapitányt. A török hatalomnak megtörésével azonban e kerület sorsa még roszabbra fordult, mert I. Lipót — jóllehet 1673. sept. 7., 1682., 1696. nov. 5. és 1697. febr. 1-sején kibocsátott okmánynyal a jászkunokat összesen és egyenkint előbbi kiváltságaikba visszahelyezte s lletőleg azokat megerősítette — 1702-ben az akkori nádor hg. Eszterházy Pálnak minden ellenvetése daczára, mind a három kerületet a német vitézrendnek 500 ezer forintért örök áron eladta, miáltal a jász-kunok szabadságaiktól megfosztva, jobbágyi sorsra lealacsonyítva lettek. A német rend, mely bizonyos évi censust követelt, administratorok által tölté be a főkapitányi tisztséget, s mindenik kerületet saját kapitánya hivataloskodása alatt meghagyta. A Rákóczy-féle mozgalom lezajlása után és az 1711-diki szath-