Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Tartalommutató - Bevezetés

14 BEVEZETÉS. tartalom tekintetében »becsesebb« amannál, ha e szót általában e müvekre nézve, melj'éknek az a tagadhatatlan érdemök mindenesetre meg van, hogy úttörők valának, és ez elegendő is — alkalmazni lehet. A felhozott s rendszeresnek nevezhető müvekkez alig járul még e században egj-két államjogi értekezés. És igy mindent összevéve igen szegénynek tühik ugyan fel államjogi irodalmunk a XVII. században;— de elég gazdagnak az akkori viszonyok és körülmények hez képest. E század ugyanis egyike a legpusztitóbbak-, a legsulyosabbaknak Magyarország történetében. Egy részről a török uralom következményei sujtá, másrészt a belmozgalmak szakadatlan sora pusztitotta a nemzetet, s hozzá mindenekfelett I. Lipót hosszas uralkodásának legnagyobb része is e századra nehezedett. Kinek lett volna kedve s elég bátorsága a magyar államjogról és alkotmányról irni oly időben, midőn a nemzetnek lételéért, alkotmányáért is — azoktól már-már megfosztatván — félni, küzdeni kellett! A magyar államjog irodalomtörténetét az eddig megjelent munkákban hiában keressük, mert csak az egyes főbb irók idéztetnek, műveik minden további jellemzése nélkül. Pedig, mint derék Paulerünk jól megjegyzé, (Uj m. múzeum 1854. 446. lap.) »némely irók művei körül tájékozó észrevételek majdnem feltétlenül szükségesek.« Egyedül Schwartnernek a jelen század legelején megjejelent Statistikájában (II. k. 9 —17. lap) van adva röviden az államjog irodalomtörténete 1790-ig ; miután már előtte Jony is (De origine et progr. iuris Hunnohungarici. Horvátli Biblioth. J. C. T. I. Pozsony 1786. 203—207. lap) egy pár erre vonatkozó jegyzetet tett volna. 19. §. II. A XVIII. század. A XVIII. század első fele nem igen volt kedvező hazánkban a tudományos buvárlatoknak, mert a Rákóczé-féle szabadságharc lezajlása után (1711.) III. Károly török-, majd Mária Teréziának öröködési háborúi foglalták el annak legnagyobb részét. És e körülményeknek megfelelő államjogi irodalmunk állapota is e század első felében ; mig második felében annál nagyobb virágzásnak indult az, még pedig nem csak a megjelent müvek számát, hanem némelyeknek tartalmát is tekintve. A rendszeres müvek sorát B e n c s i k Mihály, nagyszombati egyetemi tanárnak, »Novissima diaeta stb. sive propositiones akademicae« stb. ismeretes műve nyitja meg, a melyben ő 23 állításban (propositióban) tárgyalja az államjog elveit — a nélkül azonban, hogy művében két izben ÍG kifejezett szándékának »a magyar államjog rendszerét előállitani« távolról is megfelelt volna, miután az államjog több fontos részei és elvei nála egészen mellőztetnek. De az általa tárgyalt és felhozott kérdések tekintetében sem a legszerencsésebb, mert mig