Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Tartalommutató - Bevezetés

Á MAGYAR ÁLLAMJOG IRODALMA ES RENDSZERE. 15 egyrészről müve, államjogunk több és pedig fontos tanait illetőleg, téves állításokkal teljes, másrészt nem ugyan személyes ellenszenvből — mert annak ellenkezőjéről müvének több helyén dicséretes bizonyságot tesz — hanem inkább vallásos tulbuzgalmától elragadtatva, máshitü polgártársaitól jogokat igyekszik eliagadni, melyeket pedig becikkelyezett kötések, országos törvények, folytonos gyakorlat már akkor kétségkívül helyezének. Minden árnyoldalai mellett is azonban vannak Bencsik müvének (bár nem mint rendszeres műnek) tagadhat lan előnyei is.1) Harminc évre Bencsik munkája után jelent meg a második rendszeres mü e században, melynek szerzője B eck Ágost, bécsi theresianumi jogtanár volt. Müvét (Juris publici Autsriaci spécim. II. seu de Hungária) 7 fejezetre osztja, melyek elsejében Magyarország eredetét és történetét (a hunoktól kezdve egész 1687-ig), területi viszonyait s az austriai ház trónraj vitását és uralkodását sok tévállit ássál, hibás adatok után adja elő; a többi hat fejezetben pedig lehető rövidség- és felületességgel a magyar államjog egész rendszerét akarta összefoglalni, a mennyiben röviden s ép azért hiányosan is, itt-ott szembetűnő tévedéssel, mindent megérint. Bármily hiányos is különben Beck müve, nem annyira alaki, mint inkább anyagi tekintetben (a baltartalmat illetőleg), szándékos ferdítés vagy roszakaratu irányról szerzőjét épen nem vádolhatni, — a mi pedig a kort, a melyben irt, és állását is tekintve, nem csekély érdem. A rendszeres müvek közé sorozható Szerémi (Szulyó) Lászlónak »Status publicus Regni Hungáriáé« cimü, Bécsben 1781. megjelent müve is, a mely egyébiránt nem más, mint az államjogi viszonyokat meghatározó s azokra vonatkozó törvényeknek rövid és száraz kivonata. Irányánál fogva nevezetes hirre emelkedett az ugyanezen időtájban megjelents szerzőjéül Grossing nevet viselő ilycímü mü: »Francisci Hudolphi a Grossing ius publicum Hungáriáé unica complexum dissertatione« (Halle 1786.), mely rendszeresnek csak címénél fogva nevezhető — az államjog egész rendszerét távolról sem ölelvén fel, hanem csak annak egyes részeivel, jobban mondva az egyes államjogi tanok cáfolatával foglalkozik, s tulaj donképen nem egyéb hasztalan bár, de nemtelen törekvésnél: a magyar államjog sarkalatos elveit rabulistikai fogások, felületes és lelkiismeretlen érvelés erejével megdönteni, s azokat semmire olvasztván le, helyükbe oly tanokat és elveket állítani fel, melyek, érvényre jutások esetében, a magyar alkotmányt »tabula rasa«-vá alakítandották át, A mű szerzője külünben nem Grossing, hanem — mint tübben egész hitelességgel állítják — egy magyar lett