Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)
Harmadik szakasz: A honpolgárok államjogi viszonyai
É. R. HARMADIK SZAK. ELSŐ FEJEZÉÍ. zafi fogalma egy és ugyanazon jelentőséggel bir; ily értelemben ellentéte az az idegennek, mint olyan egyénnek, ki állampolgári kapcsolatés viszonyban egy más államhoz van csatolva, annak alattvalója és annak oltalma alatt áll, illetőleg oltalmára igényt tarthat akkor is, midőn ideiglenesen, habár körülményeinél fogva hosszasabb ideig is, egy más állam területén tartózkodik. De valamint ekkép idegenek és honfiak közt az állampolgári minőségből folyó különbségnek fentartása a szorosan vett állampolgári jogokra nézve tökéletesen indokolt és egészen természetszerű is : annak kiterjesztése azokra a jogokra, melyek a személyiség fogalmából és lényegéből folyván, az idegeneket illetőleg is minden államban és mindenki által tiszteletben tartandók és oltalmazandók, úgyszintén a magánjogok gyakorlása és szerzése tekintetében való korlátozása idegeneknek, nem helyeselhető, sőt, mint a személyiség lényegével ellenkező, az emberi méltóságot és szabadságot egyaránt sértő eljárás merőben jogtalan is. Ezért, míg az ókori barbár felfogás szerint, melynek a művelt görögök és egy ideig, a rómaiak is hódoltak, idegenek más államokban semminemű jogvédelemre igényt nem tarthattak, mert egészen jognélkülieknek tekintettek; míg a középkori germán világnézlet mellett is — mely szerint mindenki saját nemzeti jogának megfelelő bánásmódot követelhetett más államokban — az állampolgári minőség úgyszólván a jelen századig idegenek és honfiak közt a polgári és magánjogok tekintetében is nevezetes különbségeknek és korlátozásoknak szolgált alapul, melyeket minden európai állam törvényhozásában feltalálhatni: korunknak az ujabb európai törvényhozásokban nyilvánuló irányelve e kérdést illetőleg is már arra a szabadelvű és egyedül jogosult álláspontra emelkedett, melyen az idegeneket is magánjogok szerzésére és gyakorolhatására nézve az állampolgárokkal egyenlőknek kezdi tekinteni s egyenlő bánásmódban részesíteni, egyedül csak az állampolgári tulajdonképeni jogok tekintetében tartván fenn továbbra is a különbséget és korlátozásokat, tehát az erre egyedül jogosult téren. Hazánkban is 1848 előtt több nevezetes korlátozás állott fenn polgári és magánjogi tekintetben az idegenek számára, kik, egyebek közt, fekvő jószágot nem bírhattak, illetőleg nem szerezhettek, ipart és kereskedést nem űzhettek stb. Ezen korlátozások, a szorosan vett magánjogok tekintetében, ujabban már önként megszűntéknek tekinthetők. Az állampolgári jogok teljes élvezetében azonban nálunk is csak az állampolgárok vagy hazafiak és azok részesülhetnek, kik a magyar állampolgári minőséget megszerzik.
