Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Harmadik szakasz: A honpolgárok államjogi viszonyai

64. §. KÜLÖNBSÉG ÁLLAMPOLGÁROK ÉS IDEGENEK KÖZT. 159 értelemben az állami polgárok állami alattvalóknak is nevezhetők. E kifejezés »alattvaló« azonban, az állampolgári jogviszonynak csak egyik oldalát emelvén ki, az államhoz való tartozási viszony valódi fogalma és egész tartalmának kifejezésére elégtelen. Az államhoz tartozó egyének ugyanis az állam lényeges, nélkülözhetlen elemét képezik, amely nélkül állam nem képzelhető, s a melyért az államnak léteznie kell. Es így az állami hatalomnak is, mint az egyesekből alakult népösszeség képviselőjének, az államot alkotó ezen elemért kell léteznie, hogy egyeseknek az állami czélban összpontosított és képviselt czéljait előmozdítsa, illetőleg elérhetésüket lehetségessé tegye. Ennélfogva az államhoz való tartozás viszonyából az alárendeltség mellett bizonyos jogok keletkeznek, melyek részint az ember személyiségéből s társadalmi állásában személyes és vagyoni viszonyaiból folyván, elismerésüket, biztosítsuk és oltalmukat csakis az államban nyerhetik, részint olyanok, melyeknek szükségessége az államnak, mint az egyesekből alakult összeségnek szerves lényegében gyökerezvén, megszerzésök s illetőleg gyakorolhatásuk egy bizonyos államhoz való állandó tartozási viszony által van feltételezve. Első osztályba tartoznak az úgynevezett személyes polgári és magánjogok, az utóbbi osztályba a tulajdonképi értelemben vett állampolgári vagy más szavakkal politikai jogok. 64. §. Az állampolgári minőségből folyó különbség állampolgárok és idegenek közt. Az állampolgári minőség, szemben azokkal, kik egy bizonyos államhoz nem tartoznak, hanem csak abban ideiglenesen, hosszabb vagy rövidebb ideig tartózkodnak, és azért idegeneknek neveztetnek, lényeges különbséget eredményez — nem ugyan a személyiség lényegéből folyó s nem is a polgári és magánjogokra, hanem a szorosan vett állampolgári, vagyis azon jogokra nézve, melyek egyeseknek egy bizonyos államhoz való állandó tartozási viszonyából keletkeznek. Az állami közügyekre való befolyással ugyanis, az u. n. politikai jogok által, természetesen és jogszerűen csak azok ruházhatók fel, kiket természetes és állandó kötelék füz egy bizonyos államhoz, mint hazájokhoz, kikben ez állandó és személyes kapcsolat ragaszkodást szül s az ebből önként kifejlődő érzetét a hazaszeretet nemes erényének, melynélfogva ez állam czéljait és közérdekét, saját s nem idegen czélnak és érdeknek tekintvén, előmozdítani s mindazokat a szolgálatokat sőt, ha kell, áldozatokat is, teljesíteni készek, melyeket legtalálóbban az állampolgári kötelesség fejez ki. Ily értelemben állampolgár és ha-