Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

lló E. R.MÁSODIK SZAK. MÁSODIK FEJEZET. lyuk alatt jutott állandóan a magyar uralom alá. Midőn Zvojnimir az az utolsó nemzeti király 1088-ban, minden utód hátrahagyása nélkül meghalt, Horvátország zavarok- és pártoskodásoknak lett színhelyévé, amelyeknek elnyomására és egyúttal az ország elfoglalására, magoknak a horvát főurak egynéhány előkelőinek is tar ácsára, az özvegy királyné testvérét, Lászlót, Magyarország hírneves királyát hivta be. László e felhívásnak készséggel engedvén, seregével Horvátországban termett, s az ellenálló pártoskodók legyőzése után, Horvátország legnagyobb részét a tengermellékig és a »havasokig« elfoglalta. Az egész országot azonban ekkor nem hódíthatta meg, mert seregét a Magyarországba betört kunok ellen kellett fordítania; a miért is, Almost az általa elfoglalt rész kormányzójává tevén, viszszatért. A László halála után az újra lázangó horvátokat Kálmán két ízben is folytatott hadjáratai által megfékezvén, nemcsak egész Horvátországot, hanem Dalmátiát is szigeteivel együtt meghódította, s a dicsőségesen bevégzett hadjárat után diadalmasan vonult be a dalmát városok egyikébe Bielogradba (Zara) 1102., hol, hogy uj szerzeményét birodalmával jobban összekapcsolja, magát ekkor Horvát- s Dalmátország királyának is megkoronáztatta. Ekkép Horvátország egy és ugyanazon állami közösségbe hozatván Magyarországgal, ez időtől fogva egész a mohácsi vészig a magyar sz. korona kapcsolt részeként szerepelt. Mint ilyen némi kiváltságos állással, némi autonómiával bírt, amely által Slavoniától lényegesen különbözött. Nevezetesen, bár a magyarországi törvények uralma Horvátországra is kiterjedt, mindazonáltal a magyarországi törvényekkel nem ellenkező régi szokásai és jogai élvezetében Kálmán utódjai által is meghagyatott, sőt emellett azon kiváltságot nyerte, hogy előleges királyi beleegyezés mellett s a közigazgatása élén álló, de a magyar király által kinevezett bán elnöklete alatt, közgyűléseket tarthatott, s azokon az országos törvényekkel nem ellenkező szabályokat alkothatott. Közigazgatási szervezete századokon át eredeti alakjában fenhagyatván, ennélfogva, megyéi (milyenek voltak Vinodol, Modrus, Brcber, Busán, Dresnik, Tinnin, a későbbi Knin, Gechke, a későbbi Zeng, Színin, Licca, Corbavia, a későbbi Morlachia, Dubicza, stb.) nemcsak földrajzi fekvésök-, hanem közigazgatási és törvénykezési szerkezetöknél fogva is mind a magyarországi, mind az ennek mintájára rendezett slavoniai megyéktől különböztek; azokban nem voltak főispánok, alispánok, szolgabirák s más megyei tisztviselők, nem tartattak megyei gyűlések, — mert azok egyes előkelő családok hűbéri természetű birtokait képezték. Honvédelmi és adózási tekintetben is