Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

— 80 lítani s állításunk bebizonyítására hiteles kútfőkre, az oklevelekre hivatkozni. Igaz ugyan, hogy mint kimutattam , e tartományok élén néha királyi hercegek állottak, s hogy ezek némelyike , mint például Imre király idejében András herceg, visszaélés folytán egészen függetlenül intézkedtek s majdnem királyi hatalmat gyakoroltak, de csak visszaélés folytán, mert legtöbbnyire ezek is a királytól függtek s intézkedéseik csakis a király jóváhagyása folytán nyertek érvényességet; azonban ezek idejében is számos oklevelek világos tanúsága szerint, királyaink több fontos ügyekben személyesen és tetszésök szerint intézkedtek s a hereegek kezeit sokban megkötöttek, amint ezt az exemtiok és más intézkedések világosan tanúsítják. így például II. Endre sz. Lászlónak a zágrábi egyház részére adott szabadalmait azon hozzáadással erösíté meg, miszerint ha valamelyik királyi vérből való herceg in Regno Banatus seu Dúcaim ezen szabadalmak ellen cselekednék, trónöröködési jogát veszítse el1); ugy szintén egyébb más oklevekböl is azt láthatjuk, hogy e hercegek is, ugyan szélesebb hatalomkörrel mint a bánok, de mégis mindenben a király tetszése, akarata szerint és beleegyezésével intézkedtek s kormányzák a gondjaikra bizott tartományokat — épen nem bírván „a megkoronázott királylyal egyenlő jogokkal." Ha már a szélesebb hatalomkörrel biró hercegekről *) „Haec igitur — igy szól az oklevél — quae a nobis pia sollicitudine vei innovata sunt vei statuta, sic per nos nostrosquc successores ac alios illibate volumus conservari, ut si aliquis Dux vei Banus — contra praedicta attentare praesumserit, si de regaÉ stirpe foerit, paterna maledictione habeatur pcrcellendus, si autem fiierit de nobilibus Hungáriáé et ciíatus fuerit ab Episcopo ad regis praesentiam, antequam responderet 50 marcas fisco regio et alias 50 marcas Episcopo pcrsolvat. Fej. CD. VIII. 1, 159—160.lp.