Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 79 A felhozottakból kitűnik már azon széles hatalom és hatáskör , melylyel e korszakban a bánok fel voltak ruházva, különösen IV. László idejéig, míg t. i. a három tartomány báni méltósága egy személyben egyesíttetett. A későbbi időkben, midőn már a külön bánság állandósíthatott s e szétválasztásnál fogva is hatásköre szűkebb térre lön szorítva, nagyon megnyirbáltattak a gyakran viszszaélés folytán is tulterjesztett jogai és hatalma, valaminthogy törvények által is szabályoztattak, mint alább ki fogjuk mutatni. Azonban dacára ezen széles hatalom és hatáskörnek, azok minden esetre a fentebb rajzolt határokon tul nem terjesztethettek, a bánok önkényszerüleg s a királytól függetlenül nem intézkedhettek, hanem mindenben annak akarata és tetszése s az ország sarkalatos törvényei értelmében „Aliud non facies —mondja egy királyi leirat a bánnak — sicuti gratiam nostram coram habes." Azért csak megütközéssel olvashatni horvát atyánkfiainak a zágrábi ismeretes körlevélben 1861-ben kifejezett eme téves nézeteit: „Ti kedves testvéreink, magatok is jól tudjátok, hogy a Habsburg dynastia koráig három egyesült királyságunk kormányának élén mindig vagy királyi vérből való hercegek, vagy hatalmas bánok állottak, kik a népet az alkotmány alapján Magyarországtól egészen függetlenül kormányozták , a mennyiben a megkoronázott királyokkal szintén egyenlő jogaik voltak.u Ezen állítás nagyon sokat akar mondani, többet mint a mennyit a hiteles történelmi adatok nyomán be lehetne bizonyítani, mely adatokat ha a valódi tudomány s nem az elfogultság homályos szemüvegén vizsgálja bárki is — a fentebbi állítást nagyon is túlzottnak fogja találni. Igyekezzünk azért e szavakat valódi értékökre leszál-