Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)
- 78 contulimus pleno iure"; miből világosan kivehető, hogy Pozsega csak ezúttal különös kegyből adatott — nem ugyan a bánnak, de Szlavónia hercegének, s hogy az egyenesen a király jogához tartozónak mondatik. Különben, hogy az említett magyar megyék mindenkor, tehát e korszakban is közvetlen a magyar kormányzás alá tartoztak s ép oly magyar megyék valának mint a többiek, eléggé kimutatta cáfolhatlan adatokkal Gyurikovits György kitűnő közjogi müvében. x) Hogy mily viszonyban volt a szükség követelménye szerint időnkint kinevezett tengermelléki bán a rendes bánnal, s hogy mire terjedt ki hatásköre? — e kérdésre igen röviden a következőkben felelhetünk meg — azok után már, miket ezen intézmény keletkeztéröl és egyáltalában történelmi szempontból elmondottunk. A tengermelléki bán hatásköre azon időre, míg szerepelt — s ez alig tartott rendesen pár hónapnál tovább —a hadi és tengerészeti dolgokra — s mik ezekkel kapcsolatban voltak, terjedt ki; a bánnak alárendelve, s a tengermelléki bán címmel inkább csak megtiszteltetés s nagyobb tekintély kedveért volt felruházva. Megbízatása tisztjében eljárván, hatásköre is megszűnt. Midőn IV. László idejében Horvát- s Dalmátországnak külön bán adatott, igen természetes, hogy ez is Horvát- s Dalmátországban oly hatáskörrel birt, mint a szlavóniai Tótországban, s egyik a másiknak alárendelve nem volt, hanem egymástól függetlenül intézkedtek, mindenik a maga tartományában. Világosan szól e tekintetben III. Endrének 1293-ki oklevele, melyben a horvát-dalmátországi bánságot Pál brebiri grófnak „cum omnibus juribus, utilitatibus, redditibus et proventibus banalibus" adományozza 2) J) „De Situ et Ambitu Slavoniae" Pavs. I. II. III. 2) Fej. Cod. Dip. VII. 4, 225-227 lp.