Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 29 Const. P. a szláv népek szerkezetéről általában megjegyzi, hogy e népeknek, legalább régente, nem voltak rendes fejedelmei, hanem csak öreg zsupánjai. Ez világosan a törzsszerkezetre mutat, s az általa említett öreg zsupánok alatt igen valószinüleg törzsfőket kell értenünk. Ha a zsupán szónak — mint a bán szó eredetének fürkézeténél megjegyeztem —a zsupa (tartomány, egy része az országnak) és pán (ur) szavak összetételéből való származtatása elfogadható: ugy a báni méltóság eredete is tisztább színben áll előttünk. Tudnillik egy ily törzsfő eleinte urnák, pán, majd a tartomány — azon földterület, melyen törzse lakott — azaz a nép egy része urának, zsupánnak neveztetett; honnan a későbbi megye s megyefönök is elnevezését vette volna. Az ily törzsfőkből származhattak már ezen korszakban, midőn közös fejedelem alatt egyesültek, a bánok, s a régi törzsszerkezet maradványának tekinthető a horvát népeknél e korszakban divatozott báni szerkezet; melynek megismertetésénél kénytelenek vagyunk a „Regmim Sclavorum" adatait e tárgyban használni fel, mint a melyek Const. Porphyr. állításai és IV. Krescimir oklevele által nyernek igazolást. E korszakban tehát (a VII. századtól kezdve IV. Krescimir idejéig, 1050-ig) a bánok az ország egyes részeinek voltak kormányzói, vagyis jobban mondva tartományi kormányzók. Az ország ugyanis több — például 2, 3, tartományra volt felosztva, mindenik tartomány ismét megyékre. Az ország élén a fejedelem állott; a tartományok élén a fejedelemtől függő bánok, kik tartományukban a legfőbb polgári s különösen katonai hatóságot képezték. Alattok állottak, mint a polgári hatóság közegei, a megye főnökök — zsupánok, — s a katonai parancsnokok. A tartományi adót behajtották s annak fele részét a fejedelemnek szolgáltatták át, felét maguknak tartván; miga megyék főnökei