Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 30 — a megye területén szedett adóknak csak egy harmadrészét tarthatták meg maguknak. Kötelességük volt különösen a tartomány védelméről gondoskodni, a rend és béke fentartására felügyelni; —mindenben a legszélesebb hatalommal intézkedtek, egyedül a fejedelemnek tartozván számot adni tetteik és eljárásukról. A lassankint kifejlett szokás szerint rendesen a fejedelem rokonai, testvérei vagy már felserdült fiai mintegy kielégíttetésül nyerték ezen méltóságot, s a fejedelem halála esetén a hozzá legközelebb álló bán lön a fejedelmi utód, ugy hogy szokássá vált, miszerint mindenik bán már méltósága elnyerésénél fogva a fejedelmi trónra igénynyel birt.1) Nem levén feladatom itt ezen nagyon is primitív és tökéletlen kormányalkat hibái vagy tökéletlensége felett és egyáltalában bírálatot mondani ; legyen elég röviden megjegyeznem, hogy ama széles hatalomkör, melylyel e korszakban a horvát bánok fel voltak ruházva, igen sok zavar és belviszály előidézésére szolgáltatott alkalmat, s a közjónak nem előnyére, hanem inkább hátrányára volt. így például már Gonstant. P.-tánál olvashatjuk, hogy Myrostlabot az ellene fellázadt Pribunius bán megölte; továbbá maga IV. Krescimir idézett okmánya is elismeri hatalmukat, midőn hatalmas bánoknak nevezi őket. A bánok neveit, kik ezen korszakban szerepeltek, a Oonstant. P. által fölemlített s Krescimir idézett oklevelében foglaltakon kivül, nem tárták fenn az egykorú adatok, mit csodálni nem lehet, ha meggondoljuk, hogy más e korszakbeli nevezetesbb eseményekről és dolgokról sem tudunk körülményesen mindent, még eleget sem. Ezen hiányos adatok dacára is kétségtelen továbbá, *) „Prima — úgymond Kerchelich is -- báni olim a rege dignitas fuitfiliis autin honim defectu fratribns regum debita;" „siquis enim — mondja Lncius is — Banus creatus fuerit, ob id ad regni successionem jam destinatus extitit."