Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 23 — sárolt tölök, a kivánt feltételek s évi adófizetés ígérete mellett, Rácországra ütöttek s azt dél felé egészen a Vazul szorosig — a Balkán hegyekben — pusztítva bekalandozták. Innen az adriai tengernek fordulva megvették Spaláto városát, meghódították egész Horvátországot s a Száva folyón átkelve bevették Zágrábot, továbbá Pozsegát és Vukovárt,1) így jutott 897 körül Horvátország egyelőre csak ideiglenesen, Slavonia azonban állandóan a magyar uralom alá. Ugyanis kétséget nem szenved, hogy a mondott évtől kezdve legalább is 950-ig a magyar uralom alatt maradt Horvátország. A nagy nevű* Szalay ugyan hajlandó megengedni, hogy e hódolás csak épen a fenjelzett hadjárat tartamára terjedt ki; azonban tisztelt tekintélye ellenére is hangsulyozni merem, hogy igen is, legalább 950-ig, a magyar uralomnak hódolt Horvátország; mert ez ideig maga Görögország is, melynek pedig ez időtájt Horvátország hűbéres tartománya volt, rendes adófizetője volt Magyarországnak.2) Körülbelöl 950 táján, tehát még a lechparti szerencsétlen ütközet előtt, midőn már a magyarokat több érzékeny veszteség érte a lassankint öntudatra ébredt, zaklatot szomszédok részéről, midőn Görögországnak is sikerült már kibújnia az évi adófizetés alól, a horvátok is felmondtak a magyar uralomnak. Bizonyítani látszik ezt maga is Const. P., midőn a maga korában — tehát 950 körül, —mondja: „ConfinesautemTurcis sunt ad occidentem Franci, ad meridiem Crobati"3.) Őseink ezután nem értek rá újból meghódítani Horvátországot, s kivált 955 után jobb időkre halaszták el azt. J) Béla kir. n. j. 38, 39. 41. 42. 43. fej. 2) Béla kir. n. j. 43. 44. 45. fej. Pertz: Monumenta Germ. Hist. Script. T. Ví. 346. lp. Lásd a görög forrásokat is, Leo Graro. Zonaras, Cedrenus — Stritternél T. III. Pars. II. 3) Id. müvében 42. fejezet.