Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 24 — Azonban Szlavónia, valamint Vukovár és Pozsega elfoglalása által adrávántuli részek is, továbbra is álandóan megmaradtak Magyarország kiegészítő részéül1.) Nem szenved továbbá kétséget az sem, hogy Horvátországfejedelmeitöbb izben megkísértették a Dráva és Száva közötti részt magukhoz rántani, s hogy ezen kísérleteknek rövid időre csakis akkor volt eredménye — s nem mint Gyuri kovics2) s utána többen vélekednek — Sz. István idejében — midőn I. Endre alatt hazánk Henrik német császárrali viszályakkal levén elfoglalva, IV. Krescimir (1150 óta horvát király) ki a dalmát városokat is szerette volna hatalmába keríteni, felhasználván az ország elfoglaltságát, a Dráva és Száva közötti részt magához ragadta; azonban a német háború 1053-ban a horvát király reménye ellenére megszűnvén, Endre király Rado nádor vezérlete alatt sereget küldött a tartomány viszavételére, kiküldetésének gyorsan megfelelvén, nemcsak Tótországot és a Szeremséget viszavette, hanem még Horvátországba is becsapván, gazdag martalékkal tért vissza, melyből a száva-sz.-demeteri monostort építette3). Később, midőn Zvojnimir, hatalmas horvát bán, Béla leányát, Geyza és László nővérét, nőül nyerte , ezzel „Szlavóniának egy részét kapta" — mint János gvercsei esperes, az egykorú író mondja — „ki ezen rokonság által hatalmassá válva, Horvátország uralkodója lett." Fölemlítendönek vélem még a horvátok történetéből a 11-ik század végéig, hogy fejedelmeik a 10-ik századtól *) Napnál világosabban be van már ez bizonyítva; elég legyen e tekintetben Gyurikovics György kitűnő közjogi müvére: De sitii et ambitu Sl. P. III. hivatkoznom. 2) Id. M. III. R. 31. s k. lp. 3) V. ö. Rado nádor alapító levelet Fej. Cod. Dip. I., János gvercsei esp. Kerchelichnél. Farlatus : Hlyricum Sacrum IV. 214. lp. Gyurikovics III. R. 32. lp. Kerchelich Not. prael. 105. Szalay : A h. kérdéshez 20. lp. Horváth Mihály magy. 1.1. 172. lp.