Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

— 95 — sentanti" könyörögtek stb.!); Tallóczy Matkó egész Szlavónia bánja 1438-ban kiadott oklevelében magáról így nyilatkozik : „Nobiles nobis tamquam personam serenissimi principis Domini Nostri, Dei gratia Romanorum Regis semper Augusti ac Hungáriáé, Boliemiae, Dalmatiae, Croatiae etc. Regis Domini nostri naturális repraesentantibus suplicarunt. stb/) Mint a király személyét képviselők e tartományokban a legfőbb méltóságViselök valának, s az ország bárói sorában is tekintélyes és elsőrendű helyet foglaltak el; azonban e korszakban már nem a nádor után következtek, hanem ez egész korszakban, az oklevelek világos tanusága szerint, a nádor, országbiró és az erdélyi vajda után említtetnek, tehát csak a tárnokot előzték meg, jóllehet Verbőczy hármas könyvében (I. R. 94. c.) az országbiró után mindjárt a horvát-dalmát és szlavóniai bánt említi is; ami talán csakis az Ulászló idejebeli szokást tükrözheti vissza, ámbár alatta is, Corvin János kivételével, hatalmasabb és tekintélyesebb volt az erdélyi vajda, mint a horvátdalmát, szlavóniai bán. Mint ily tekintélyes állású országbárók különösen a régibb időkből fenmaradt törvény és gyakorlat által szentesített s ujolag (1498 : 70) megerősített azon előjoggal birtak, hogy két országos méltóságot viselhettek. Hatáskörük e korszakban is a törvénykezés, közigazgatás és hadügyekre terjedt ki, melyek tekintetében e tartományokban a legfőbb orgánumát ők képezték; csakhogy e korszakban már sokkal szűkebb határok közt mozogtak a megszorítások mellett is eléggé terjedelmes hármas mezon, mint az előbbi korszakban, midőn tekintélyök nagyobb, hatalmok tekintélyesb s állásuk is sokkal magasabb volt. *) Fejér Cod. Dip. IX; 2, 337. lp. 2) Fejér Croat. ac Slavon. c. R. H. Nexus et Relationes 86. lp.