Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

IV. A tisztviselő-választásról terjesztett hamis tanok

— 69 — mondhatlan zavaroknak s rázkódásoknak oka Ion, s az alkotmány (respublica) megbuktatására eszközül szolgált. A mívelt nyugati Európában ezen túl vannak; csak mi vitatkozunk még e kérdésről, melyet vitatni sem kellene, sem lehetne, ha hazánkban államtani s országlati ismeretek szélesebb körben volnának elterjedve, azon hagyományok s előítéletek helyett, melyeket a múltból örököltünk. Bátran mondhatom, hogy sok értelmes külföldi, ki nagy érdekeltséggel tanulmányozá vagy legalább kérdezgeté hazai viszonyainkat — némi meglepetéssel, melyben semmi hizelgő sem volt, hallá tisztviselő-választási gyakorlatunkat, nem tudva ezen ódon intézményt mikép tarthatja fönn oly nemzet, mely a legmodernebb, legpolgárosiabb alkotmányt adá magának? Nem mellőzhetem tehát a tisztviselő-választás kérdését ; habár más szempontból tartom tárgyalandónak, mint a melyből eddig közönségesen vitattatott, s mely rendesen csak a körül forgott: vájjon a kinevezett vagy a választott tisztviselő függetlenebb-e ? a miről a világ végéig lehet vitatkozni — eredmény nélkül. Mindenekelőtt némi kis különbség található a közigazgatási tisztviselő, és a törvénykezési tisztviselő helyzete között, mely szemügyre veendő. Municipalistáink ugyan, a telivérüek tudniillik, mind a közigazgatási, mind a törvénykezési tisztviselők választásához ragaszkodnak; míg az előhaladottabbak, a szabadelmüek a választást csak a közigazgatási hivatalokra nézve vélik föntartandónak, ellenben a birák kinevezését a kormánynak vindicálják, minthogy a törvénykezés nem helybeli hanem államjog, s a bírói hatalom fólségi atributum.