Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)
IV. A tisztviselő-választásról terjesztett hamis tanok
— 70 — E sorok írója a közigazgatási s törvénykezési tisztviselők állandósítását egyaránt szükségesnek véli; de midőn a törvénykezésiek kinevezését föltétlenül a kormánynak vindicálja; a közigazgatási tisztviselők választását a ministeri helybenhagyás correctivájával elfogadja. Ebbeli nézeteimet alább bővebben kifejtendő — áttérek az e részben uralkodó bal fogalmak birálgatására. A kik nem értve a népképviseleti alkotmány szellemét, a megyének „törvényhatósági" jellemét ezután is föntarthatni és föntartandónak vélik, következetesen gondolkoznak, ha a tisztviselőket is a megye, (vagy is bizottmánya) által választatni, és annak anyira alárendelni óhajtják, hogy a megye meghagyása nélkül semmiféle ministeri rendeletet végre se hajthassanak, sőt a kormánynyal, mint valami idegen hatalommal, ne is közlekedhessenek, csak a megyebizottmány által. Ily eljárás a régi megyében, a communitas nobilium megyéjében volt csak érthető. A megye nemessége képezé a törvényhatóságot, és a tisztviselő csak a megyei nemesség megbizottja volt: de ez csak azért volt és lehetett igy, mert a nemesség volt egyúttal a nemzet is, az ország, a törvényhozó, a földnek ura, minden. De ma, midőn a képviselő-testület, nem pedig a megyét alkotó lakosság maga választja a tisztviselőket, az nem csak lehető, hanem a legtöbb esetben meg is történik, hogy oly tisztviselők választatnak, kiket a nép vagy az illető járás, melyre rádictáltatnak, vagy nem akar, vagy legalább nem ismer: e tisztviselőkre ráfogni hogy a nép választottai, ép oly vastag szemfényvesztés, — a minő azt állitani hogy a megyei bizottmány, mely közigazgatási küldetést kapott választóitól, min-