Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— .51 — melyet Magyarország talán csak ötven év múlva fog elérni; de a municipium által soha. Angliában, a tisztán administrativ önkormányzati rendszer, — a kifejlett társulati élet, az ipar, kereskedelmi, tudományos nagyszerű vállalkozás terén működő, tehát praktikus egyleti tevékenység, különféle célú nyilvános gyülekezések sokkal különb politikusokat, mert gyakorlati míveltséggel bíró férfiakat nevelnek, mintsem nálunk a megyék; de mint az alkotmányos monarchia azon példány-országában, úgy Franciaországban, Belgiumban, Porosz- s más (szerencsétlen mert vármegyét nem ismerő !) országokban — a közigazgatás, az esküdtszékek, a törvénykezés, általán a nyilvánosság, az irodalom, a tanári szék és az ügyvédi pálya nevelték az ujabb kor legnagyobb kormány- és államférfiait, szónokait, ministereit. Nemzeti geniusunk, vérmérsékletünk s nyelvünk azon előnye, hogy dialectusai nincsenek, és igy az egyszerű paraszt is megértheti a legjelesb szónoklatot, s Ízlelheti a legkiválóbb szellemek műveit, valamint maga is correcte fejezheti ki, mit tisztán gondolt: mindez biztosit arról, hogy szónokokban hiány soha sem lesz Magyarországban, hol majd mindenki született szónok, ha egy árva gondolata sincs is. E tekintetben sincs tehát a megyei életnek dicsőitése, sem a megszűnte miatti gyász igazolva. * Mindezek után tehát, ha a megyei hatóságból mesterségesen „törvényhatóságokat" csinálunk is, ha azokat apró országgyűlésekké tesszük, s oly jogokkal ruházzuk föl, melyek a kormány actióját gátolják, s a tör4*