Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

52 — vényliozás jogaiba ütköznek: nem fogjuk az alkotmányos szabadság garantiáit szaporítani, nem az alkotmányt megmenteni; hanem veszélyeztetjük az alkotmány megszilárdulását, a felelős kormányzat elleni agitatiónak, nyelvviszálynak, nemzetiségi súrlódásoknak, a kifelé szitó nemzeti ultrák honellenes törekvéseinek törvényes tért nyitunk, melyben megtámadhatlanok lennének. Áteszmélve hazánk összes politikai, társadalmi, gazdászati viszonyait azon eredményre jövendünk, hogy: nem csekély föladat Magyarországot consolidálni, és nem a megye annak eszköze. Az alkotmányos szabadságot polgárosító intézményekkel venni körül; nemzetünk vezérszerepét erkölcsi eszközök által fönntartani, biztosítani; jogos érzelmeket s érdekeket kiegyenlíteni; szenvedélyeket fékezni; a népet nevelni, hogy lassankint a szabadságot, az 1848-ki törvények által nyújtott jogokat, az alkotmányt használni s becsülni tanulja: ez a föladat. Hogy ennek megfelelhessen a magyar nemzet, hogy hazánk uj korszaka pünkösdi királyság gyanánt le ne tűnjék: az országnak nem kevesebb szüksége van szabadságra, mint rendre, fegyelemre, egységes törvényhozás által támogatott erős kormányra; mely helyi érdekek s előítéletek mint kiskorú szenvedélyek sugallatától nem háborítva, az egész ország közös érdekeit szemmeltartó egyetemes terv szerint működhessék. Ne higyjük, hogy a kormány akkor discretionalis hatalommal fog birni: a helyhatósági önkormányzat, a nyilvánosság, egyleti- és sajtószabadság; esküdtszék mint büntető bíróság, ezek az alkotmány valódi garantiái; ezeket kell létrehoznunk, valósítanunk; nem pedig halott-büzü eszmények után kapkodnunk.