Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— 46 — lépni, vagy azt beleegyezésével szentesíteni? Tűrtünk, hallgattunk; 1825 óta, midőn ismét országgyűlés hivatott egybe, protestáltunk is; de eredmény nélkül, nem .is elég komolyan; mert a nemesség, a nép támasza nélkül, gyenge volt. Es ezt a bécsi kormány jól tudta. A megyeiendszer tehát a nemesi előjogokon, a megyegyűlési s választási lármázás jogán kivül mit sem mentett meg. A megyék koronkinti ellenállása, állandó vis inertiaeje csak anyit mentett meg: hogy a nemes adót nem fizetett, katonát nem állított, jobbágyait uralma alatt megtartá. A nemesség oly mélyre sülyedt, hogy az alkotmányról egyéb fogalma nem is volt. A nemesség nagy tömege privilégiumait tartá az alkotmány teljének; - s mig ezeket megmenté, azt hívé: megmenté az alkotmányt. Csak kiválóbb magasabb szellemek érezték azon égető gyalázatot, melybe sülyedtünk. Divatban van ugyan ezek ellenében a híres 1823-ki évre hivatkozni, a megyéknek honmentő akkori ellenállására. Hanem ennek történetébe is sok fable convenuet csúsztatott bele a képzeló'dés. E történet úgy áll, hogy a megyék nagyobb részében a kormány célt ért. Alig néhánynak kivételével — a kormány behajtá az adót, fölszedé az újoncokat. Hanem az absolutismusában is félénk Metternich-kormány megijedt saját bátorságától; azt is röstellé, hogy kikiállott legitimitási elveit ily szembetünőleg lábbal tapodja; attól pedig mindenek fölött rettegett, hogy ezen mozgalom a nemzetet fölrázza tespedéséből, s belőle szabadelvű reformmozgalom keletkezhetik; s végtére azon belátása is megjött, hogy a magyar alkotmány az ő kormányzati absolutismusát legkevésbé sem háborgatja: és ezen komim ényéknél fogva hátrálásra szánta magát.